Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.
Francois de La Rochefoucauld
1613. szeptember 15. - 1680. március 17.
francia író
Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Mindig szeretjük azokat, akik minket bámulnak, és nem mindig szeretjük azokat, akiket mi bámulunk.
A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.
Az emberi tehetség minden fajtájának, akárcsak a fáknak, van saját jellege s megvannak a határai.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.
Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.
Legtöbb asszony inkább gyöngeségből, mint szenvedélyből adja meg magát; ezért van az, hogy a vállalkozó szellemű férfiak jobban boldogulnak, mint mások, ha nem is méltóbbak a szerelemre.
Az igazi bátorság: ha tanú nélkül is megtesszük, amit mások szeme láttára megtennénk.
Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.
Néha csak azért panaszkodunk a barátainkra, hogy előre igazoljuk nemtörődömségünket.
Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
A túlságos fukarság majdnem mindig tévedésbe visz.