Tisztelje mindenki mind szóval, mind tettel a nála idősebbet!
A Cobra Kai sorozatban az a legizgalmasabb, hogy tiszteleg a Karate kölyök-filmek öröksége előtt; van benne nosztalgia és visszautalás azokra a dolgokra, amelyeket látni szeretnének a rajongók.
Egyetlen lépést sem szabad tennünk a gondolkodásban anélkül, hogy az iránt, amit kutatunk, át ne volnánk hatva a tisztelet érzésével.
Ha a szervezet vezetői tisztelik a beosztottjaikat, akkor azoknak sokkal kedvezőbb képük alakul ki önmagukról, ezáltal magasabb színvonalú munkát végeznek.
A kölcsönös tisztelet legmagasabb rendű kifejeződési formája két ember között: a barátság. És ahol a szerelem felüti a fejét, ott meghal a barátság.
A szerénység nem azonos az alázattal. Nem kérek a szerénységből, nem kenyerem. Az alázat viszont feltételezi, hogy tisztelettel fordulok valami felé.
Egyszer egy ember azt mondta nekem, hogy ő bizony nem akárki, s dögöljön meg, ha egyszer is tisztelgésre emeli az ujját az úgynevezett „jobb” embereknek; nem akar ő rabszolga lenni, és hajbókolni előttük, de nem ám! És így tovább. Ez bizony bugris felfogás, ami gyakori az olyan embereknél, akik nem cserkészként nőttek föl.
Ne várd el, hogy a gyerekeid tiszteljenek téged! A szeretet és barátság kötelékét kell kiépítenetek, nem pedig a tiszteletét és az uralkodásét.
A másik iránti tiszteletünk nem kis mértékben azon alapul, hogy az illető megtartja-e a szavát, vagy sem.
A tisztelet nagyon fontos. Ez egy fizetőeszköz, aminek az árfolyama naponta változik, viselkedéseink és döntéseink függvényében. Érdemes odafigyelni rá.
A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.
Egyre gyakrabban érzek tiszteletet a kisgyerekek és a bátor felnőttek iránt, akik ki mernek állni az igazukért, vállalják az emberi természet legőszintébb megnyilvánulását.
Ezért kell mindig is megadni a kellő tiszteletet az ősöknek, mert egy napon magad is azzá válhatsz.
Ha valaki arra kényszerül, hogy megkövetelje magának a tiszteletet, azzal csak azt bizonyítja, hogy valójában nem is tanár. Egyszerűen rossz szakmát választott, neki nem az a hivatása. A tanár definíciója szerint olyan ember, akit önmagáért tisztelnek, nem pedig kötelességtudatból.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.
Az kapja meg a tiszteletet, aki tud valamit nyújtani, aki viszont haszontalan számotokra, az elveszíti. Talán nem tisztel titeket az, aki akar valamit? Aki fél tőletek? És ha nem tudtok nyújtani semmit? Ha nincs többé semmitek? Amikor nincs többé szükség rátok? Akkor olyanok vagytok, mint a szemét. Ha nem tudtok nyújtani semmit, ti magatok is semmik vagytok.
A mások véleménye, ha mégoly botorság is, tiszteletet kíván.
Egy valódi férfi nem követeli magának a tiszteletet. Csak elfogadja. Ha pedig nem kapja meg, akkor is csak kéri.
Senki sem fog csak úgy tisztelni az életben. A tiszteletet meg kell szerezned, ki kell érdemelned, utána pedig úgy kell óvnod, mintha szent ereklye lenne, mert nem számít, mennyire is nehéz megszerezni az ember tiszteletét, egy pillanat alatt el lehet veszíteni.