Egyre gyakrabban érzek tiszteletet a kisgyerekek és a bátor felnőttek iránt, akik ki mernek állni az igazukért, vállalják az emberi természet legőszintébb megnyilvánulását.
Ezért kell mindig is megadni a kellő tiszteletet az ősöknek, mert egy napon magad is azzá válhatsz.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.
Az kapja meg a tiszteletet, aki tud valamit nyújtani, aki viszont haszontalan számotokra, az elveszíti. Talán nem tisztel titeket az, aki akar valamit? Aki fél tőletek? És ha nem tudtok nyújtani semmit? Ha nincs többé semmitek? Amikor nincs többé szükség rátok? Akkor olyanok vagytok, mint a szemét. Ha nem tudtok nyújtani semmit, ti magatok is semmik vagytok.
Senki sem fog csak úgy tisztelni az életben. A tiszteletet meg kell szerezned, ki kell érdemelned, utána pedig úgy kell óvnod, mintha szent ereklye lenne, mert nem számít, mennyire is nehéz megszerezni az ember tiszteletét, egy pillanat alatt el lehet veszíteni.
A hatalom tiszteletet jelent, a tisztelet elfogadást.
Ha az embert nem tisztelik, akkor szinte szétveti a feszültség, szeretne kitörni, és fokról fokra elveszíti az önmaga iránt való tiszteletet is. Végül aztán már azon kezd el merengeni, hogy miért is született meg erre a világra.
A tanulóknak tisztelniük kell a tanárokat, de a tanároknak ki kell érdemelniük ezt a tiszteletet azzal, hogy maguk is tiszteletben tartják a diák egyéniségét, emberi méltóságát, önbecsülését.
Ha valakit nem tisztelsz, az nem találhat utat a lelkedhez. És bár úgy rossz, mint jó tettekkel is ki lehet vívni a tiszteletet, álszentséggel és képmutatással soha – az csak megvetést érdemel.
Egy csaló tiszteletét kizárólag csalással lehet kivívni.








