Ha a magyar nemzet valóban egy tisztán jobbágyszellemű, nyájszerű, a felelősség kérdését uraira és megszállóira toló társadalom, akkor nem érdemes a felelősségvállalásról beszélnünk, s ha felvetjük, el fogja utasítani. De én nem hiszem, hogy a magyarság a nyájszerűségnek s az elnyomottságnak ezen a mélypontján állott volna s állana. (…) Aki tehát újból megpróbál e kérdésben a magyar nemzet, a magyar társadalom nevében valami magvasat és igazat nyilatkozni, könnyen szembe fogja magát újból találni azzal az ingerült kérdéssel, hogy: ki bízta meg ezzel?
Az emberiség rettentő büszke arra, hogy ők találták fel a porszívót, a repülőgépet, sőt állítólag még a Holdon is jártak, de kérdem én, mi szükség volt mindezekre? Ki akar a Holdon járni éjjel mínusz 180, nappal pedig plusz 140 fokban, amikor ott vannak a frissen vasalt ruhák és az ellenállhatatlanul puha törülközők a gardróbban, melyeken olyan jókat lehet szundikálni. Az emberek logikája megfejthetetlen.
A felszabadítási teológia konkrét társadalmi üzenete az, hogy Isten mindig a kirekesztettek, a megnyomorított emberek pártján áll, ezért az egyháznak és a hívőknek is oda kell állnia. Bárkiről lehet szó, akit az adott közeg kirekeszt. Magyarországon ennek pont ez ellenkezője történik. A magyar egyházak egyáltalán nem emelik fel a hangjukat, ha ilyesmi történik.
Nem vagyok református, nem hiszek az eleve elrendeltségben. ZSHOWtime Zsolti szerint ő melegnek született, ebben nem hiszek. Nincsenek eleve elrendelt dolgok, tudatformálás van. A Pride nekem arról szól, hogy egy kisebb közösség, aki magáról is tudja, hogy ő rendszerhiba, várja a többség elfogadását. De a véleménynyilvánítás szabadságát nem venném el senkitől.
Szűkül az emberi tudat, a digitális őskorban vagyunk. Az emberek funkcionális analfabéták, a nagyszerű eszközökön három gombot nyomogatnak, semmit sem tudnak velük kezdeni. Tisztelet a kivételnek, az emberek butulnak, persze nagyon sok okos, művelt fiatalember van, hajtják előre a világ kerekét, de sokszor inkább a maguk, mintsem a világ hasznára.
Elfeledkeztünk róla, hogy a gondolatok és a szavak csupán egyezményesek, s hogy végzetes hiba az egyezményes dolgokat túl komolyan venni. Az efféle dolgok ugyanis a társadalom kényelmét szolgálják: ilyen például a pénz. A pénz megszabadít a cserekereskedelem kényelmetlenségeitől. A pénzt mégis képtelen dolog túl komolyan venni, vagy összekeverni a valódi javakkal, hiszen nem lenne jó senkinek, ha például enne belőle, vagy ruhaként viselné.
Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a mi pénzünket, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kur*a anyátokba. Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a kur*a anyátokba!. Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fa*z hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök?
Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb. Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy akartok és ahogy tudtok.
– üzente a menekülteknek 2015-ben a Bádog nevű blogján
A korszellem pedig még soha nem igényelte ennyire a tömeget, mint ma. A globális tőkés világgazdaság a legnagyobb tömegzabáló moloch. Ilyen még soha nem volt eleddig a történelemben. A kommunizmus ehhez képest kifejezetten intellektuális kalandnak mondható, ugyanis első pár percét leszámítva soha nem volt képes illúziókkal szolgálni, csak és kizárólag erőszakkal. Az erőszak pedig nem tudja felvenni a versenyt az illúzióval, ha a tömeg megteremtéséről és fenntartásásról van szó. Ha Sztálin, Rákosi, Brezsnyev és Kádár világában lehetett volna Starbucksban üldögélni és Pokémonra vadászni, ezek a rendszerek nem dőltek volna meg soha.
Megfelelő használat esetén a mesterséges intelligencia elősegítheti a befogadást, és segíthet az olyan összetett társadalmi problémák kezelésében, mint a szegénység és az éhezés. A helytelenül használt mesterséges intelligencia erősítheti a diszkriminációt és aránytalanul károsíthatja a nőket és a kisebbségeket.









