Az is megszűnt társadalmunkban, hogy elismerjük minden ember értékét és emberi méltóságát. Az emberiség egyes részei számunkra emberanyaggá és tárgyszerűvé váltak.
Társadalom idézetek
A dekadencia egyik legvilágosabb megnyilvánulási formájának minősítettem, hogy a babonás hiedelmek újra polgárjogot nyertek a művelt körökben.
Ahol a közösség erősebben hat az egyénre, mint ahogy az egyén a közösségre, hanyatlás következik be, mert ilyenkor a leglényegesebb, a mindent meghatározó érték, az egyes emberek szellemi és erkölcsi értéke szükségszerűen kárt szenved.
A felszabadítási teológia konkrét társadalmi üzenete az, hogy Isten mindig a kirekesztettek, a megnyomorított emberek pártján áll, ezért az egyháznak és a hívőknek is oda kell állnia. Bárkiről lehet szó, akit az adott közeg kirekeszt. Magyarországon ennek pont ez ellenkezője történik. A magyar egyházak egyáltalán nem emelik fel a hangjukat, ha ilyesmi történik.
Nem vagyok református, nem hiszek az eleve elrendeltségben. ZSHOWtime Zsolti szerint ő melegnek született, ebben nem hiszek. Nincsenek eleve elrendelt dolgok, tudatformálás van. A Pride nekem arról szól, hogy egy kisebb közösség, aki magáról is tudja, hogy ő rendszerhiba, várja a többség elfogadását. De a véleménynyilvánítás szabadságát nem venném el senkitől.
Szűkül az emberi tudat, a digitális őskorban vagyunk. Az emberek funkcionális analfabéták, a nagyszerű eszközökön három gombot nyomogatnak, semmit sem tudnak velük kezdeni. Tisztelet a kivételnek, az emberek butulnak, persze nagyon sok okos, művelt fiatalember van, hajtják előre a világ kerekét, de sokszor inkább a maguk, mintsem a világ hasznára.
A magyar társadalom érdekes módon individualista a cselekvési határainak a belső szintjén, nagyon szabadságszerető. De a távolabbi körben apuka kell neki. Aki békén hagyja, de ha baja van, akkor megoldja helyette. A magyar társadalom a sértett gyermek állapotában van.
Elfeledkeztünk róla, hogy a gondolatok és a szavak csupán egyezményesek, s hogy végzetes hiba az egyezményes dolgokat túl komolyan venni. Az efféle dolgok ugyanis a társadalom kényelmét szolgálják: ilyen például a pénz. A pénz megszabadít a cserekereskedelem kényelmetlenségeitől. A pénzt mégis képtelen dolog túl komolyan venni, vagy összekeverni a valódi javakkal, hiszen nem lenne jó senkinek, ha például enne belőle, vagy ruhaként viselné.
Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a mi pénzünket, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kur*a anyátokba. Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a kur*a anyátokba!. Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fa*z hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök?
Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb. Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy akartok és ahogy tudtok.
– üzente a menekülteknek 2015-ben a Bádog nevű blogján
Amikor nagyon sok ember gúnyol és vet meg nagyon keveset, akkor közel az új világ. Olyankor már kikandikál a mindenség a halott lelkek láthatatlan fátyola alól.
A korszellem pedig még soha nem igényelte ennyire a tömeget, mint ma. A globális tőkés világgazdaság a legnagyobb tömegzabáló moloch. Ilyen még soha nem volt eleddig a történelemben. A kommunizmus ehhez képest kifejezetten intellektuális kalandnak mondható, ugyanis első pár percét leszámítva soha nem volt képes illúziókkal szolgálni, csak és kizárólag erőszakkal. Az erőszak pedig nem tudja felvenni a versenyt az illúzióval, ha a tömeg megteremtéséről és fenntartásásról van szó. Ha Sztálin, Rákosi, Brezsnyev és Kádár világában lehetett volna Starbucksban üldögélni és Pokémonra vadászni, ezek a rendszerek nem dőltek volna meg soha.
Normális ugyanis az az ember, aki bármilyen feltétel mellett meg tud élni, ha az életlehetőségnek az elengedhetetlen minimuma megvan. Sokan azonban képtelenek erre: ezért nem túl sok a normális ember.
Az emberiség nagy problémáit sohasem általános törvények, hanem mindig csak az egyes ember beállítottságának megújulása oldotta meg.
A társadalmi szereppel való azonosulások általában bővizű forrásai a neurózisoknak.
Megfelelő használat esetén a mesterséges intelligencia elősegítheti a befogadást, és segíthet az olyan összetett társadalmi problémák kezelésében, mint a szegénység és az éhezés. A helytelenül használt mesterséges intelligencia erősítheti a diszkriminációt és aránytalanul károsíthatja a nőket és a kisebbségeket.
A nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is.
Ma egy olyan világban élünk itt Európában, ahol bennünket, magyarokat, lassan már azért akarnak kizárni az Európai Unióból, mert nem akarjuk, hogy női ruhába bújt szakállas rettenetes alakok aberrált meséket olvassanak az óvodában gyerekeinknek. Meg nem akarjuk, hogy ugyanezek félmeztelenül vagy teljesen meztelenül az utcán sétáljanak.
Tragédiának érzem, hogy a rendszerváltás óta sorra hullnak szét a közösségek ebben az országban, az embereknek nincs kapaszkodójuk.
A fiataloknak még hiányzik a megfelelő tapasztalatuk ahhoz, hogy elkerüljék a hírnév csapdáit. Ráadásul sok híresség nem azért híres, mert olyan kitűnő és eredeti lenne a munkájuk, hanem mert a tömegek azonosulni tudnak vele. És nem azért azonosulnak vele, mert az valós, hanem épp azért, mert hamis – hisz legtöbbjük esetében az eszményeik, a tetteik és az életük is hamis.
Már az is problémát jelent, hogy az ember életben maradjon egy szívtelen, értelmetlen társadalomban – mindenhol nehézségekbe ütközünk. A legtöbbünk egész életét éhezés és a létbizonytalanság határán éli le. Az elmének és a léleknek tulajdonképpen meg kéne őrülnie a szomorúságtól – és ez néha meg is történik.