A nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is.
Társadalom idézetek
Ma egy olyan világban élünk itt Európában, ahol bennünket, magyarokat, lassan már azért akarnak kizárni az Európai Unióból, mert nem akarjuk, hogy női ruhába bújt szakállas rettenetes alakok aberrált meséket olvassanak az óvodában gyerekeinknek. Meg nem akarjuk, hogy ugyanezek félmeztelenül vagy teljesen meztelenül az utcán sétáljanak.
Tragédiának érzem, hogy a rendszerváltás óta sorra hullnak szét a közösségek ebben az országban, az embereknek nincs kapaszkodójuk.
A fiataloknak még hiányzik a megfelelő tapasztalatuk ahhoz, hogy elkerüljék a hírnév csapdáit. Ráadásul sok híresség nem azért híres, mert olyan kitűnő és eredeti lenne a munkájuk, hanem mert a tömegek azonosulni tudnak vele. És nem azért azonosulnak vele, mert az valós, hanem épp azért, mert hamis – hisz legtöbbjük esetében az eszményeik, a tetteik és az életük is hamis.
Már az is problémát jelent, hogy az ember életben maradjon egy szívtelen, értelmetlen társadalomban – mindenhol nehézségekbe ütközünk. A legtöbbünk egész életét éhezés és a létbizonytalanság határán éli le. Az elmének és a léleknek tulajdonképpen meg kéne őrülnie a szomorúságtól – és ez néha meg is történik.
Rohadtul unalmasak az emberek. Mindenhol a Földön. És csak még több rohadtul unalmas embert szaporítanak. Mekkora horror ez az egész! A Föld csak úgy nyüzsög tőlük.
Ha kifogásaid vannak az emberi közösség ellen: fordíts neki hátat! Vonulj föl a hegyek tetejére, építs kunyhót magadnak, készítsd magadnak a lábbelidet, varrd magad a ruháidat! Ha az emberi társadalomtól semmit el nem fogadsz, szidhatod kedved szerint. De amíg veled született lustaságod előnyeit élvezed, addig hátrányait is tűrd el szótlanul!
Gyűlölet és keserűség a lehető legrosszabb ellenszer minden társadalmi betegséggel szemben. Olyan, mint a pálinka. Tompítja az agyat és gyöngíti a szemet és olyan tettekhez vezet, melyeket nem lehet jóvátenni többé.
Isten nem kultúrákat és civilizációkat, hanem egyéneket fog megítélni. Nagy meglepetések lesznek, mert gonosz társadalmakban is szentek sokasága él. A társadalom épp azért gonosz, mert ezt elfedi, és nem engedi napvilágra jutni.
A világ sajnos tele van hülye emberekkel, és neked nem kell mindenkit szeretni.
Nézz körül a világban. Ami hibát találsz benne, az mind az emberek rosszaságának a nyoma. Ami csúnyát látsz benne, az is mind az emberek rosszaságának a nyoma. Az emberek rosszasága néha embertelenül megnövekszik, és ilyenkor csúnya lesz a világ a városokban és mindenütt, olyan borzalmasan csúnya, hogy ha nem lennének erdők a világon, nem is lehetne azt a rengeteg csúnyaságot elviselni.
Milyen furcsa, hogy a világ így emberek nélkül olyan csöndes és olyan békés és olyan szép. Csak éppen az ember nem akar békében élni, nem akarja a csendet és elfut a széptől. Milyen különös is az ember. Szaladgál ide-oda a földön, mint egy nagy, kártékony féreg, óriási mérges hangya, mindent lerág, mindent eltapos, még a magafélét is, még önmagát is.
A népképviselet nem javul meg magától, az uszító és tolvajló politikusok nem válnak maguktól államférfiakká: a polgárság feladata megfosztani a politikát attól a monopóliumától, hogy társadalmi kontroll nélkül formálja Magyarország sorsát, különben akármelyik párt vagy politikus uralma a jövőben sem a közösségi akarat függvénye, hanem mindig és csakis saját hatalmi mámorának arrogáns önkielégítése lesz.
A világban gyorsan növekvő káosz uralkodik, kis túlzással a megvezetett emberek őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé. Végig ülök egy estét a barátaimmal, hallgatom őket, és nem értem, hogyan tudnak tájékozódni, képet alkotni a szándékosan létrehozott káoszban, ahol a rossz szándék dominál, s ahol a feltűnési vágy, a pénzsóvárság, a lökdösődés a hajtóerő. Néhány kattintásért bármit. Én maradnék a zongoránál.
John (Lennon) mindig ki akart szakadni a társadalomból, mindig arra törekedett, hogy szabad legyen.
Ez egy zsúfolt bolygó, és a túlélés egyetlen módja, ha megtanuljuk, hogyan jöjjünk ki egymással. Eldönthetjük, hogy vezetés-e az, ha az összes embert elintézzük, aki ellenünk van. Ez azonban igazán sosem működött, ugye? És a demokrácia nem erről szól. Ideje, hogy visszatérjünk az alapokhoz. Egyáltalán mi a demokrácia? Milyen emberek vagyunk mi? Készen állunk rá, hogy azt tegyük, amit a jó fiúknak kell?
Napjainkban az egyház társadalmi tanításának kincseskamráját kínálja mindenkinek, válaszként egy újabb ipari forradalomra és a mesterséges intelligencia terén zajló fejlődésre, amely új kérdéseket vet fel az emberi méltóság védelmében.
Minden ember egyforma, s annyit ér, amennyit a közösség érdekében dolgozik.
Soha sem lehet előre megmondani, hogy valamely egyes ember mit fog tenni, de a legnagyobb határozottsággal megmondható, hogy bizonyos számú ember mitévő lesz. Az egyéniségek váltakozók, de az átlagok állandók.
