Nem is tudom: ha kioltják az istenek iránti kegyeletet, nem semmisítik-e meg a hűséget és az emberi társadalmat, egyszersmind legkiválóbb erényét: az igazságot.
Társadalom idézetek
678 idézet
Vár a mi társadalmunk valakiket, akik felváltják? Nem vár. Kényszerűen maga termeli ki őket. A fiatalok tudják, hogy ők jelentik az új kezdetét. De erről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy ne váljunk fellengőssé. Engem megindít a közelgő pirkadat.
A nagy feladat – melynek megoldása az emberi társadalom megújításához korunkban annyira szükséges – abban áll, hogy újra fölfogjuk az élet alapvető értékeinek végső értelmét.
Az erkölcsi rossz nem az anyag valamilyen hibájára vezethető vissza, hanem inkább egy seb, mely az emberi szabadság rendetlen gyakorlásából származik.
A legtöbben oda se figyelnek vagy csak azt mondják, sose bánd, ahelyett hogy fognának egy festékszórót vagy csinálnának egy zenekart. Nem is tudom. Már nem nagyon csinál senki semmit. És ez engem eléggé zavar.
Az emberek azt mondják, hogy szabadok akarnak lenni, miközben dehogy akarnak szabadok lenni! Nehogy elhidd nekik! Nézd csak, hogy ölelik a láncaikat. A nagy szabadságkeresés közben valójában a régi, a jelenlegi és az új rabszolgatartóikat keresik. És makacsul ragaszkodnak hozzájuk.
Ha a magyar nemzet valóban egy tisztán jobbágyszellemű, nyájszerű, a felelősség kérdését uraira és megszállóira toló társadalom, akkor nem érdemes a felelősségvállalásról beszélnünk, s ha felvetjük, el fogja utasítani. De én nem hiszem, hogy a magyarság a nyájszerűségnek s az elnyomottságnak ezen a mélypontján állott volna s állana. (…) Aki tehát újból megpróbál e kérdésben a magyar nemzet, a magyar társadalom nevében valami magvasat és igazat nyilatkozni, könnyen szembe fogja magát újból találni azzal az ingerült kérdéssel, hogy: ki bízta meg ezzel?
Az ember etikai magatartása együttérzésen, nevelésen és szociális kötelékeken nyugszik, és semmiféle vallási alapokra nincs szüksége. Elég szomorú volna az emberekre nézve ha a halál utáni büntetés félelmével és a jutalmazás reményével kellene őket kordában tartani.
Alkotó, önállóan gondolkodó és ítélő egyéniségek nélkül a társadalom fejlődése éppen úgy elképzelhetetlen, mint az egyéniség fejlődése a közösség tápláló talaja nélkül.
Minden gyerekbe belenevelik a hazugságokat, úgy programozzák be őket, hogy behódoljanak a társadalomnak, engedelmes rabszolgáivá váljanak. Minden társadalom kíméletlenül megroppantja minden egyes gyerek gerincét; gerinctelenné teszi őket.
Az emberiség rettentő büszke arra, hogy ők találták fel a porszívót, a repülőgépet, sőt állítólag még a Holdon is jártak, de kérdem én, mi szükség volt mindezekre? Ki akar a Holdon járni éjjel mínusz 180, nappal pedig plusz 140 fokban, amikor ott vannak a frissen vasalt ruhák és az ellenállhatatlanul puha törülközők a gardróbban, melyeken olyan jókat lehet szundikálni. Az emberek logikája megfejthetetlen.
Az is megszűnt társadalmunkban, hogy elismerjük minden ember értékét és emberi méltóságát. Az emberiség egyes részei számunkra emberanyaggá és tárgyszerűvé váltak.
A dekadencia egyik legvilágosabb megnyilvánulási formájának minősítettem, hogy a babonás hiedelmek újra polgárjogot nyertek a művelt körökben.
Ahol a közösség erősebben hat az egyénre, mint ahogy az egyén a közösségre, hanyatlás következik be, mert ilyenkor a leglényegesebb, a mindent meghatározó érték, az egyes emberek szellemi és erkölcsi értéke szükségszerűen kárt szenved.
A felszabadítási teológia konkrét társadalmi üzenete az, hogy Isten mindig a kirekesztettek, a megnyomorított emberek pártján áll, ezért az egyháznak és a hívőknek is oda kell állnia. Bárkiről lehet szó, akit az adott közeg kirekeszt. Magyarországon ennek pont ez ellenkezője történik. A magyar egyházak egyáltalán nem emelik fel a hangjukat, ha ilyesmi történik.
Nem vagyok református, nem hiszek az eleve elrendeltségben. ZSHOWtime Zsolti szerint ő melegnek született, ebben nem hiszek. Nincsenek eleve elrendelt dolgok, tudatformálás van. A Pride nekem arról szól, hogy egy kisebb közösség, aki magáról is tudja, hogy ő rendszerhiba, várja a többség elfogadását. De a véleménynyilvánítás szabadságát nem venném el senkitől.
Szűkül az emberi tudat, a digitális őskorban vagyunk. Az emberek funkcionális analfabéták, a nagyszerű eszközökön három gombot nyomogatnak, semmit sem tudnak velük kezdeni. Tisztelet a kivételnek, az emberek butulnak, persze nagyon sok okos, művelt fiatalember van, hajtják előre a világ kerekét, de sokszor inkább a maguk, mintsem a világ hasznára.
A magyar társadalom érdekes módon individualista a cselekvési határainak a belső szintjén, nagyon szabadságszerető. De a távolabbi körben apuka kell neki. Aki békén hagyja, de ha baja van, akkor megoldja helyette. A magyar társadalom a sértett gyermek állapotában van.
Elfeledkeztünk róla, hogy a gondolatok és a szavak csupán egyezményesek, s hogy végzetes hiba az egyezményes dolgokat túl komolyan venni. Az efféle dolgok ugyanis a társadalom kényelmét szolgálják: ilyen például a pénz. A pénz megszabadít a cserekereskedelem kényelmetlenségeitől. A pénzt mégis képtelen dolog túl komolyan venni, vagy összekeverni a valódi javakkal, hiszen nem lenne jó senkinek, ha például enne belőle, vagy ruhaként viselné.
Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a mi pénzünket, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kur*a anyátokba. Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a kur*a anyátokba!. Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fa*z hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök?
Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb. Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy akartok és ahogy tudtok.
– üzente a menekülteknek 2015-ben a Bádog nevű blogján