Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: „Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”.
Kicsit zavarba ejtő, hogy miután egész életünkben az emberi lét problémáin rágódunk, végül nem tudunk jobb tanácsot adni, mint hogy „próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni”
Ragadj meg minden körülményt, mondj magadénak minden vétket, oszd meg örömödet, elmélkedj minden titkon, képzeld magad mindenki helyzetébe, bocsáss meg minden sértést (beleértve a sajátodat is), gyógyíts meg minden szívet, tiszteld minden egyes embert igazát.
Nem kell megfogadni mások tanácsát ahhoz, hogy örömet szerezzünk nekik, elég csak kikérni.
Annak keresd a tanácsát, aki megríkat, és ne annak, aki megnevettet.
A baráti tanácsok olyanok, mint a méh által összegyűjtött virágpor. Édesek lesznek az ember lelkében, mint ahogy a virágpor is mézzé válik a kas rejtekében.
Ha a sértést méltósággal akarod elviselni, tégy úgy, mintha észre sem vennéd. Ha nem tudod semmibe venni, próbáld meg felülmúlni. Ha nem tudod túlszárnyalni, nevess rajta. Ha nem tudsz nevetni rajta, akkor valószínűleg megérdemelted.
A szeretet az emberiség legértékesebb szava. Mégis ehhez fűződik a legtöbb hazugság is. Ha nem érzed, ha nem igaz, ne mondd ki. Ne ölj.
Ki tudja, mit hoz a holnap. Olykor épp a felkelő nap hozza a tanácsot.
A boldogság a nyugodt elme gyümölcse. Kösd gondolataidat a békesség, kiegyensúlyozottság, nyugalom, biztonság, isteni útmutatás eszméihez, és elméd boldogságot terem.
Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.
Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket. Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent. Élj hát most a kérdéseknek! S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre.
Előre nézz ugyan, de ügyelj, hogy más lábára ne lépj… azt tedd, ami jó, de alkudj meg azzal, ami szükséges és hasznos, és tartsd észben, hogy néped számára egy élő tanácsadó, egy élő segítő kéz többet ér tíz halott hősnél, ki ujját se tudja már mozdítani többé… s vigyázz, mert az elfogultság útja lefele vezet, s aki lefele halad, az már semmit sem ér.
A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.
