– Egy jó tanács gyerekek – nézett bele Fernando az egyik mozgó kamerába. – Soha ne drogozzatok, mert minden jó emlék elszáll, és rózsával a seggeteken ébredtek!
Rengeteg minden múlt az életemben a szerencsén. Az a tanácsom: szerezz egy állást, ami mellett időd is marad, aludj és egyél eleget, és dolgozz annyit, amennyit csak bírsz.
Beszélgess az édesanyáddal. Vedd rá, hogy mondja el neked, amit tud a világról. Soha ne fogadj el tanácsokat színészektől! Mi nem tudunk semmit.
Egyetlen úton járj: Ne bízd el magad a győzelemtől, s ne törj össze a vereségtől. Légy óvatos, mikor minden nyugodt, s ne ijedj meg, ha veszély fenyeget.
Az ember nem bocsáthat be mindenkit a lakásába… Nem árt egy kis elővigyázat.
Soha ne azért tegyél vagy ne tegyél meg valamit, mert félsz attól, hogy mit gondolnak rólad mások. A tény ugyanis az, hogy senki sem gondolkodik rólad.
Ha valakit meg akarsz nyerni, ne te adj neki, hanem érd el, hogy ő adjon neked valamit. Bármilyen apróságot. Azt érzi majd, hogy szívességet tett. Ez olyan tudatalatti.
„Te csak foglalkozzál magaddal és ne félj semmitől!” Körülbelül ez lenne a tanácsom 18 éves önmagam számára.
Miként az embereknek a bűnvallást, a kormányzatnak a megbocsátást tanácsoltam. Egyik fél sem fogadta meg a tanácsomat.
Ügyelj a gondolataidra, mert azok jelölik ki a szavaidat! Ügyelj a szavaidra, mert azok határozzák meg a tetteid! Ügyelj a tetteidre, mert azok hozzák létre a szokásaidat! Ügyelj a szokásaidra, mert azokból következik majd a jellemed, végül pedig ügyelj a jellemedre, mert az teremti meg a sorsodat!
A nevetés Isten anyanyelve. Tanuld meg ezt a nyelvet, és taníts meg rá mindenkit!
Az édesanyjuk azt mondta neki egyszer, hogy ha az ember jót akar tenni magával, ne hagyja, hogy olyan dolgokon aggódjon, amik még meg sem történtek.
Én ohajtom, tanácsolom nemzetünknek, hogy jó szomszédjok legyen, miszerint megvárhassa, hogy ők is jó szomszédaink legyenek. Barátaik legyünk, hogy barátaink legyenek!