Nem azért kényszerítettem bele a gyerekeimet a show-bizniszbe, mert egy elmebeteg, erőszakos szülő vagyok. Csak miután eldöntötték, hogy be akarnak szállni a show-bizniszbe, akkor lettem elmebeteg, erőszakos szülő.
Kétségtelen, hogy a szülőknek sokat segít, ha a gyermek tüneteit a saját problémáik és konfliktusaik fényében veszik szemügyre. Szülői kötelesség ezt megtenni. Ebben a tekintetben addig terjed a felelősségük, ha hatalmukban áll, hogy úgy alakítsák a saját életüket, hogy a gyerek ne legyen annak kárvallottja. Általában rendkívül kevéssé hangsúlyozzák, milyen fontos a gyermek számára szülei életvezetése, mivel a gyermekre a tények, és nem a szavak hatnak. Ezért kell a szülőknek mindig tudatosítaniuk magukban, hogy adott esetben ők maguk a gyermek neurózisának első és legfőbb forrásai.
A gyereket az neveli, hogy a felnőtt micsoda, s nem az, amit fecseg.
A gyermeknek bizonyára imponálnak a szülők nagy szavai, és azt hihetnénk, hogy őt ezzel nevelik. Valójában a szülők élete neveli a gyermeket, a hozzá intézett szülői szavak legfeljebb csak összezavarják.
Ahogy látod a gyermekeidet felcseperedni, úgy értékelődik fel benned a családi élet szentsége és szépsége. Ez a legcsodálatosabb dolog egy ember életében. Nem túlzok, amikor azt mondom: én vagyok a leggazdagabb ember a világon, amióta apa lettem. Sokkal energikusabb és nagylelkűbb vagyok.
Arra bátorítalak benneteket, hogy legyetek gyermekeitek számára a következetesség példaképei, viselkedjetek úgy, ahogyan szeretnétek, hogy ők viselkedjenek, az engedelmességen keresztül szabadságra neveljétek őket, mindig keressétek a jót bennük és az azt növelő eszközöket.
Az egészséges anya-gyerek kapcsolatban az anya úgy gondoskodik a gyermekéről, hogy a gyereknek semmilyen módon nem kell megdolgoznia azért, amit kap.
Amikor a házastársak szülővé lesznek, Istentől egy új feladatot és a vele kapcsolatos felelősség ajándékát kapják. Gyermekük számára ugyanis szülői szeretetüknek az isteni szeretet látható jelévé kell válnia, Isten szeretetének jelévé, „akitől minden atyaság nevét kapja az égben és a földön”.
Annyira jelentős a szülői nevelés, hogy hiányát alig lehet pótolni. A szülők feladata, hogy Isten és az emberek tiszteletével olyan családi légkört teremtsenek, amely elősegíti a gyermekek minden irányú nevelését az egyéni és közösségi élet számára.
A gyerekek tényleg megváltoztatják az embert. Új nézőpontot hoznak az ember életébe. Olyan irányba mozdítanak el, amilyenbe senki más. És azért is érkeznek az életünkbe, hogy kimondják azokat a dolgokat, amikről egyébként hallani sem akarnánk. Nagyon szeretem, hogy ez az életem a kamerákon túl.
Meggyőződéssel vallom, hogy az esti mese a személyiségfejlődés elengedhetetlen része. Minden gyereknek meg kell tanulnia, hogy a világban épp úgy jelen van a gonosz, mint a jó.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, –
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.
Meglepő látni, ahogy egy fiatal nőből pár perccel a szülés után azonnal édesanya válik.
Anyaként nem szabad rátelepedni a gyerekeinkre. Van, aki az anyaságban próbál kiteljesedni, amiről egyszer szintén érdemes lenne beszélni, hogy az anyaság egy született, ösztönös állapot, nem pedig egy foglalkozás.
Nem a morális szólamok, nem okos tanítások hatnak a megadott irányban a gyermekre, hanem az, amit a felnőttek, szemei előtt, láthatóan tesznek.
A gyermekek nem tulajdonai a szülőknek, s csak látszólag származnak belőlük.
Aki nevelni akar, legyen maga is nevelt.
A pénzkeresés csupán az egyik része a család jóllétének, és nem feltétlenül fontosabb, mint az, hogy hogyan szervezzük az életünket, hogyan neveljük a gyerekeinket. Egyáltalán, valóban neveljük, vagy csak ellátjuk őket?