A szülőnek le kell küzdenie a kísértést, hogy olyanná faragja a gyermekét, amilyennek ő szeretné. Segítenie kell viszont abban, hogy a gyermek – a maga idejében – a lehető legteljesebben megvalósítsa mindazt, amivé válni kíván, illetve amire képes természetes adottságaival és egyéni élettörténetével összhangban.
Anyám sokszor emlegetett egy bölcsességet, ami úgy szólt, hogy a jó szülők gyökereket és szárnyakat adnak a gyermekeiknek. Ez szerintem nagyon szép gondolat.
Az olyan szülő, aki azt mondja a gyerekének, hogy bármit megtehet, nem gondolkozik reálisan: igenis vannak lehetetlen dolgok. De persze nem is akarhatjuk elvenni a kedvüket. A dolog trükkje, hogy legyél szkeptikusan optimista, és magad válaszd meg, miért szállsz harcba. Ha úgy érzed, hogy van esélyed nyerni, indulj teljes gőzzel előre, és sohase add fel, de légy tisztában a korlátaiddal.
A sok üres dicséret nem egészséges, nem tesz jót a gyereknek. Az persze teljesen rendben van, hogy éreztesd a gyerekeiddel, hogy különlegesek. Ez a dolga egy szerető szülőnek, de ne vidd túlzásba. Nem jó, ha folyton megdicséred őket a legapróbb dolgokért is. Ne légy velük lágyszívű. Dolgoztasd meg őket a dicséretért. Többre fogják értékelni.
Furcsább vagyok, mint gondolnád. Nagyon szeretek egyedül lenni. A három gyerekkel otthon folyamatos a nyüzsgés, ami végül kimerít, és szükségem van egy kis magányra.
Tapasztalataim szerint az otthon töltött első három év a gyermek számára nagyon hasznos – ha ez az együtt töltött idő a szülő számára is örömet okoz! Ha a szülő úgy érzi: számára kínszenvedés a gyes, ha a gyermekek otthontartása érdekében súlyos anyagi gondokkal kell megküzdenie vagy attól tart: ez az időszak pótolhatatlan veszteséget jelent hivatásának, karrierjének alakulásában, jobban teszi, ha egyéves kora után bölcsődébe adja gyermekét.
Együtt töltött idő, Nathan. Ennyit akarnak. Nem kell nekik játék, vagy kütyü, vagy nyaralás. Csak minket akarnak.
Nagyon becsülöm – és néha még irigylem is – azokat a nőket, akik kiteljesednek abban, hogy őrzik az otthon melegét, és nagyon zavar, amikor ezt a munkahelyi karrierhez képest alacsonyabb rangú vagy értékű munkaként állítják be. Ez egy kőkemény és felelősségteljes munka, aki szülő, az tudja ezt.
Mindig úgy gondoltam, hogy szülés után nem kell hogy megálljon az élet – gyerekek nélkül viszont megállna!
Egy szülő, egy pedagógus bármit csinál, azzal tanít. Minden pillanatban nevelsz, akkor is, amikor nem is gondolod: bármit mondasz, teszel, azt a gyermek tudata mélyen elraktározza.
A gyerek elsődlegesen követendő példája a szülője. Amit otthon lát, az lesz számára a természetes élet.
Egy gyereket nem nevelni kell, hanem mintát, példát kell mutatni neki, hiszen önmagadon keresztül fogod nevelni. Ha esetleg rossz mintát mutatsz, ő nem tudja, hogy az rossz… Neki te vagy a mentora és mint ilyen, óriási felelősséggel tartozol.
Amikor megszületett a kislányom, egyszerre éreztem magam újra fiatalnak és nagyon öregnek. A vele töltött idő azonban mindenért kárpótol.
A gyereknevelés szerintem az időbeosztásról szól. Úgy értem, észre sem veszed és mindent ehhez igazítasz. Még ha a bolygó másik felén is járok, arra gondolok: most nem tölthetek 10 napnál többet távol az otthonomtól, mert 10 nap után fizikai fájdalommal jár a kislányom hiánya. Érdekes, hogy a tested kémiája megváltozik a gyermeked megszületése után.
Nem voltam soha a gyerekek legnagyobb rajongója, nem utáltam őket, de inkább csak eltűrtem a társaságukat. Mostanra azonban már tudom, hogy a gyereknevelés a világ egyik legcsodálatosabb dolga.
Az igazi anyanevelés a tinédzser korban kezdődik, és életfogytiglan tart. Valószínűleg ez is inkább ösztönös, mint tudatos, ám célratörő és hatékony.
Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.
Szülőnek lenni azért is öröm, mert valaki egész életed során emlékeztetni fog, hogy minden egyes döntésed téves volt.
Szülőnek lenni egyszerre áldás és kihívás. Hatalmas lehetőség, melyben mi magunk is fejlődhetünk, sőt talán végre egészen felnőhetünk – hiszen csak úgy húzhatjuk a gyermekeinket felfelé, ha mi magunk is feljebb jutunk.
Használj ki minden percet, amit gyermekeddel tölthetsz, és ha bosszús vagy fáradt vagy, arra gondolj, a vele töltött idő a legértékesebb. Ezekből a pillanatokból táplálkozik a kapcsolatotok és később az emlékeitek is.
