Ha az életed jónak bizonyul, és óriási szerencséd van, akkor jól teszed, ha visszafordulsz, és másoknak is segítesz.
Az a bizonyos Fortuna asszonyság nagyon szeszélyes menyecske, de meg vak is, nem látja, mit cselekszik, s azt se tudja, kit taszít el, kit emel föl.
Ahányszor az életben az eszem után döntöttem – akár a magánéletemben, akár a munkámban – mindig elszúrtam. Az okosságommal nem mentem semmire, velem minden jó szerencsével történt.
A sikerben mindig van egy adag munka, egy adag szellem és gondolat, egy adag szerencse. Minél cudarabb a világ, minél zűrösebb az évszázad, annál fontosabb a szerencse.
A szerencse önmagában még nem elég. Hasznát csak akkor vehetjük, ha újra és újra megragadjuk azokat a lehetőségeket, amelyek megnyílnak előttünk.
Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint mikor rálőnek az emberre, de nem találják el.
Magunk vagyunk a szerencsénk kovácsai, ha örömteljesen ragadjuk meg a dolgokat.
Nem volt sok szerencsém az életben: nem voltam valami egészséges, és a házasságom is kudarccal zárult. De mindig összeszedtem magam, és tovább léptem.
Rendkívül szerencsés voltam. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy egészséges legyek, hogy képes legyek megtenni, amit tettem. Szerencsés voltam, hogy lehetőségek nyíltak meg előttem – elég tökös voltam ahhoz, hogy előnyt szerezzek abból, amit láttam. Nem gondolkodom negatívan vagy pozitívan – realistán gondolkodom.
Aki valamifajta művészettel foglalkozik, annak szerencse nélkül nem megy.
A szerencse azt jelenti, hogy felkészültek vagyunk a kedvező lehetőségek fogadására. Egy kínai mondás szerint: „Minél többet tudsz, annál szerencsésebb leszel.”
Az ember magának kovácsolja a szerencséjét felkészüléssel és jó stratégiával.
A ráhibázás sosem csupán szerencse. Mindig van benne egy kis tehetség is.
Csak a nagyon szegények és a nagyon gazdagok hisznek a szerencsében. Mindkét csoport tudja, hogy ennél több már biztosan nem jár neki.