A szerencse szerepét az életemben soha nem becsültem alá, de nem is hagyatkoztam csak arra. És bár sok idő szükséges a felkészültség megszerzéséhez, de érdemes abba fektetni, mert a szerencsét mindig felkészülten kell várni.
Az ember sohase tudja, hogy mire lép ki a házból. Még a szerencsével is találkozhatik.
Az ember életében a kitartás az egyik legfontosabb dolog, a másik meg a szerencse: a golfban ismert a mondás, inkább szerencsés, legyek, mint jó. Én nem egyszer voltam szerencsés is, az biztos.
Ha az életed jónak bizonyul, és óriási szerencséd van, akkor jól teszed, ha visszafordulsz, és másoknak is segítesz.
Az a bizonyos Fortuna asszonyság nagyon szeszélyes menyecske, de meg vak is, nem látja, mit cselekszik, s azt se tudja, kit taszít el, kit emel föl.
Ahányszor az életben az eszem után döntöttem – akár a magánéletemben, akár a munkámban – mindig elszúrtam. Az okosságommal nem mentem semmire, velem minden jó szerencsével történt.
A sikerben mindig van egy adag munka, egy adag szellem és gondolat, egy adag szerencse. Minél cudarabb a világ, minél zűrösebb az évszázad, annál fontosabb a szerencse.
A szerencse önmagában még nem elég. Hasznát csak akkor vehetjük, ha újra és újra megragadjuk azokat a lehetőségeket, amelyek megnyílnak előttünk.
Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint mikor rálőnek az emberre, de nem találják el.
Nem volt sok szerencsém az életben: nem voltam valami egészséges, és a házasságom is kudarccal zárult. De mindig összeszedtem magam, és tovább léptem.
Rendkívül szerencsés voltam. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy egészséges legyek, hogy képes legyek megtenni, amit tettem. Szerencsés voltam, hogy lehetőségek nyíltak meg előttem – elég tökös voltam ahhoz, hogy előnyt szerezzek abból, amit láttam. Nem gondolkodom negatívan vagy pozitívan – realistán gondolkodom.
A szerencse azt jelenti, hogy felkészültek vagyunk a kedvező lehetőségek fogadására. Egy kínai mondás szerint: „Minél többet tudsz, annál szerencsésebb leszel.”