Tudja meg Dénes bátyám, hogy az egész erdélyi Magyarság áll gyermekeink háta mögött, és mi nyugodtan fordulhatunk fel, hogy ha eljön az ideje. A kisebbségi élet szenvedések sorsközössége ledöntött köztünk minden válaszfalat és akárhol kopogtassunk be, minden magyar házban ott vagyunk, minden darab kenyér, közös magyar kenyér mindenkié és akármilyen kicsiny morzsákra osztottan is, egyformán kijár mindenkinek, mint ha az Úr asztalára volna feltéve, a mi számunkra, akkor a magyar közösség szentséges jogán nyújtjuk érte a kezünket. Milyen másképp volna, ha így lenne! Pedig így lehetne, és így kellene lennie! Sajnos ma még egymást tépjük a kenyérért.
Nyirő József idézetei az erdélyi élet, a természet közelsége és az emberi sorsok mélyebb rétegeit jelenítik meg. Írásai erőteljes képekkel és érzelmekkel mutatják be a hagyományokhoz és a szülőföldhöz való kötődést.
Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz.
Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban.
Nem igaz, hogy a háborúnak lelke van… Nem igaz, hogy jobbak leszünk általa… Nem igaz, hogy a ma született, ártatlan csecsemőnek is szenvednie kell… Én nem tudom visszaadni a halott apákat, sem a halott férjeket, drága gyermekeket. Nem tudom, nem tudom! (…) De tudom, hogy nem azok fognak győzni, akik egymást öldösik. De tudom, hogy kifosztott, meleg fészek romjaiból új otthon épül. De tudom, hogy a csók erősebb, mint a fegyverek, s egy ölelő karban több élet van, mint amit eddig az összes találmányok és bölcsességek nyújtottak.