A szépség egy olyan hatalmas ellentét, amely lehet nyomasztó és felszabadító egyaránt. Bármelyikről is legyen szó, az ideálok és korlátok elkerülhetetlenek, és állandóan hatással vannak ránk a mindennapi életben.
A szépség belülről fakad, az optimizmusból és az életbe vetett hitből.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
A szépség a részek olyan összessége, amelyhez nem kell semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, sem bármit megváltoztatni.
Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.
Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még, ne siess úgy,
mondok valamit, a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát.
A szép rögtön kell.
Az igazra alszunk egyet.
Lelkünknek elég a kép.
A testnek keret is kell.
Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
A báj megfoghatatlan. Lehet modor, lehet egy hang, egy kézmozdulat. De bármi legyen is, maradjon titok. Mert amint ez a modor vagy jellegzetes mozdulat, amit mások elbűvölőnek találnak, tudatossá válik, mesterkélt lesz. A mesterkéltség pedig sohasem elbűvölő.
Szép felé száll a füst, de bolond, aki állja.
A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
A Szép: igaz s az Igaz: szép! – sohse
áhitsatok mást, nincs főbb bölcseség!