Az ember szabad; de csak akkor, ha hisz is a szabadságában; mert minél több hatalmat tulajdonítunk a sorsnak, annál inkább megfosztjuk magunkat attól a hatalomtól, melyet Isten adott a kezünkbe, amikor értelemmel ruházott fel bennünket.
A szabadságot ingyen nem lehet megkapni. Ha sokra tartod, minden mást kevésre tarts!
Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Furcsa dolog a pénz. Ha van pénze az embernek, annak pusztán annyi értelme van, hogy szabadnak érezze magát, és most, bár mondhatjuk, hogy van valamennyi pénzem, mégsem érzem szabadnak magamat.
A gyerekek akkoriban nagy szabadságot kaptak, hogy rohangásszanak. Mindenfelé mentünk, napközben egyáltalán nem voltunk a lakásban, semennyit sem. Kint voltunk a szabadban, mindig csináltunk valamit, fantasztikus volt. Szörnyű, hogy ma már nem nőhetnek fel így a gyerekek. Hogy hagyhattuk, hogy ezt történjen?
A szabadsághoz, úgy látszik, nem lehet hozzászoktatni az élőlényeket, a szabadságot az ember is kivívja, meghal érte, esetleg elnyeri. A szabadság öröm és fájdalom, szakadás, detonáció, emelkedés az ismeretlenbe.
Én őszintén liberális vagyok. A liberalizmust úgy tekintem, mint a levegőt: abból veszem észre, ha baj van, hogy a levegő rosszá válik és megfulladok, ha elfogy. A jó levegő természetes. A liberalizmus is az a szó eredeti értelmében: mindent szabad, ami nem sérti mások érdekeit. Korán alakult ez ki nálam.
A természetes szabadságot minden oldalról megtámadják. Aki rabszolgaságban él, éppolyan ellensége a mások szabadságának, mint az, aki nagyobb hatalommal igazgat.
A középiskolában olvastam Robert Henri The Art Spirit című könyvét, innen ismertem meg a művészélet lényegét. Nekem a művészélet azt jelentette, hogy teljesen a festészetért fogok élni, és mellette minden másodrendű marad. Azt hittem, csak így juthatok mélyre, csak így fedezhetem fel, mi van odalent. Bármi, ami leterelt volna erről az útról, akkori logikám szerint, nem lehetett a művészélet része. Valóban, a művészélet szabadságot jelent. Bár azt hiszem, talán kicsit önzőnek tűnhet. Persze nem kell önzőnek lennie, a lényeg, hogy egy művésznek időre van szüksége.
…A művészélet a szabadságot jelenti, azt, hogy elegendő időd legyen arra, hogy a jó dolgok megtörténjenek veled. Túl sok idő másra nem is mindig marad.
Az autók a szabadság, a függetlenség és az individualizmus végső szimbólumai. Azt a szabadságot nyújtják, hogy „bárhová mehetünk”, akkor és akivel csak akarunk.
A szabadságnak ára van. A szabadság eszméjéért legtöbbször vér a fizetség.
(Gorgo királynő)
A gyerekeknek (…) arra van szükségük, hogy megtapasztalják a szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét Csak ez adhat zöld jelzést nekik, hogy ők maguk is lehetnek boldogok, szabadok, és jól érezhetik magukat.
Megmutatom a gyerekeimnek, mi van odakint a világban, és a belső szabadságukat is.
El kell tehát ismernünk, hogy van szabad akaratunk, hogy azzal cselekedjük mind a rosszat, mind a jót.
Szabadság és kötöttség lényegileg ugyanaz. Hogy-hogy lényegileg? Nem úgy, ahogy a rabszolga már nem veszítheti el a szabadságát, vagyis bizonyos szempontból szabadabb, mint a szabad.
Szerintem nyugalom csak ott van, ahol szabadság van. De ahol le lehet csukni valakit, aki veszélytelen, ott nincsen szabadság.
Végtelen szabadságérzetet ad, ha a legtöbb összefüggést nem látja az ember.
Ha felhúzom a bukósisakom, az emberek nem ismernek fel. Így már nyugodtan bolyonghatok a motorommal, és ez nagyon király.
A szabadság érzete szorongással tölthet el, szédítő érzéssel. Aki szorong, az a szabadságtól szédül.
S az a szabadság, amikor az ember
erkölcsi ítéletéhez híven,
s tekintet nélkül érdekeire,
választ elv s elv, rendszer s rendszer között,
s magáévá teszi az egyiket,
avagy elfogadja a másikat,
vagy visszautasítja mind a kettőt.
