Az erkölcsi rossz nem az anyag valamilyen hibájára vezethető vissza, hanem inkább egy seb, mely az emberi szabadság rendetlen gyakorlásából származik.
Szabadság idézetek
A magyar politika büszke lehet arra, hogy az alkotmányosság, a szabadság mindig szerves része volt a mi politikánknak. A magyar történelmi alkotmányosság nem ismerte az abszolút monarchiát. Ez a nép mindig csak szabadságban és alkotmányosságban kívánt és tudott élni. És ezt tudnia kell barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt!
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Már próbáltuk a szabad akaratot. A vadászat és gyűjtögetés után, a római birodalom csúcsára küldtük magukat, majd hátraléptünk, hogy lássuk, mire mennek. És jött öt századnyi sötét középkor, mire végül úgy döntöttünk, hogy visszatérünk. Az Elnök úgy gondolta, talán csak jobban meg kell tanítani magukat biciklizni, mielőtt megint levesszük a támasztókereket. Hát elhoztuk a reneszánszot, a felvilágosodást, a tudományos forradalmat. Hat századon át tanítottuk, hogyan irányítsák az ösztöneiket az eszükkel. 1910-ben ismét hátraléptünk, ötven éven belül összehozták az első világháborút, a világválságot, a fasizmust, a holokausztot, és a tetejébe az egész bolygót a pusztulás küszöbére vitték a kubai rakétaválsággal. Ezen a ponton ismét az volt a döntés, hogy közbelépünk, mielőtt olyat tesznek, amit mi sem tudunk helyrehozni…Nincsen szabad akarat, David. Csak a szabad akarat látszata van.
A népek meg kell tanulják a szabadságot. Meg kell tanulják, hogy a szabadságot nem lehet adni vagy kapni. Meg kell dolgozni érte, viselni kell érte az élettel járó felelősségeket, mert minden nép és minden egyén számára csak annyi szabadság jut, amennyit megérdemel. Amennyiért saját maga vállalni meri, és viselni bírja a vele járó felelősséget.
Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Hiszen a szabadság maga a levegő, amit valahogyan belülről szív az ember, és az igazi szabadság olyan, mint a napsütötte havasi levegő.















