Tudom, hogy mim van, és azt is, hogy mit kell tennem. Gyorsan kell vezetnem, amennyire csak tudok. Ez okoz élvezetet. És hogy mit kapok kívülről, az engem semennyire nem zavar.
A világ legjobb érzése egy kemény tréning, egy zuhany, és egy fehérjeturmix.
A léleknek, éppúgy mint a testnek, szüksége van az edzésre. Tehát úgy gondolom, a lelket is meg kell erősíteni.
A nőknek nem kellene az MMA-ban/UFC-ben versenyezniük, mert ez egy férfi sport. Rengeteg sport van, ahol a nők nőknek néznek ki – mint a tornában, a vízi sportokban, talán az atlétika pár területén. A nőknek nem kellene harcolniuk. Az MMA a férfiaké. Ez egy férfi sport.
Nézzék, én edző vagyok, nem pedig Harry Potter. Ő egy varázsló, de a valóságban nincs varázslat. A foci viszont nagyon is valóságos.
Már egészen kicsi gyerekkorom óta tudtam, hogy többet kell edzenem a többieknél ahhoz, hogy formába kerüljek. Rengeteget futottam, mivel szerettem volna az egész pályát átszelő középpályássá válni. Emiatt egyszer vagy kétszer egy héten a két tizenhatos között sprinteltem. Nyolcszor-tízszer futottam egy szériában, hogy imitáljam a mérkőzéseket.
Sok éven át figyeltem a Forma–1-et, és egyedül a stopperóra számít, az életkor nem. Sosem határozta meg az eredményemet az útlevelemben szereplő születési dátum, csak az óra.
Mindig a leggyorsabb akarok lenni a pályán, és mindig megpróbálok mindent beleadni ahhoz, hogy ott legyek a legjobb helyen.
Hozászoktam már a fájdalomhoz. Nem állok le az edzésekkel, mert így legalább a fájdalom mellett azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ha nem tehetném, az nem lenne túl jó.
Veszíteni nem szégyen, ha egyébként mindent beleadsz a küzdelembe.