Mindannyian egy szenvedésekkel megtűzdelt világban próbáljuk megtalálni létezésünk értelmét. Az ultrafutók a lényegre összpontosítva teszik ezt.
A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesi tagozatos között: csupán a ruházat azonos. A futónak látszó egyén belekezd, majd abbahagyja, amint az oldala szúrni kezd, míg a futó attól futó, hogy leküzdi a jelentkező, a dologgal együtt járó kellemetlen tüneteket. A futónak látszó egyén meg van győződve róla, hogy ő is meg tudná csinálni; a futó megcsinálja. A futónak látszó egyénnek a közismert kilométerszámon kívül nincs fogalma arról, mennyi egy maraton valójában, a futó ezt már akkor fel tudja mérni, amikor lefutja az első félmaratont. A futónak látszó egyénben tombol a versenyszellem, le akarja hagyni a másikat, a futónak kizárólag önmagával van dolga: önmagát kell legyőznie.
Hiszek benne, hogy vannak nem mindennapi emberek, nem mindennapi gondolkodással, akik megvalósítják az álmaikat. Ez csak keveseknek a sajátja. Ezért van csak egy Muhammad Ali, egy Arnold Schwarzenegger, és egy Lee Haney.
Nagyon szerencsés voltam, hogy a budapesti Flex Gymben edzhettem, szerintem az egyik legjobb nyilvános edzőterem, ahol valaha jártam. Megérdemlik a dicséretet, tényleg, mert baromira figyelmesek voltak velem. Először azt gondoltam, hát, biztos csak a nevem miatt teszik, de egyáltalán nem. Szimplán csak segítettek, hogy jól és gyorsan menjen a munka, hogy hamarabb hazaérhessek pihenni, mert másnap azonnal folytatódott a dolog.
A golf az én hivatásom. A show-bussiness csak arra jó, hogy fizetni tudjam a pálya-bérletet.
A Forma-1 a karakterek révén válik sporttá. A műszaki megoldások izgalmasak, de az autók nem beszélnek, nem sírnak, az emberek pedig azonosulni akarnak a sportcsillagokkal.
A golf mindig az életem része volt, egész életemben ezzel foglalkoztam, de sosem ez volt a legfontosabb.
Egész életemben a boksz volt a szenvedélyem. Annak idején a bokszkesztyűmet szorongatva feküdtem le aludni. Ez volt minden vágyam.
1997-et írhattunk talán, Jordan New Yorkban játszott a Knicks ellen a keleti konferencia döntőjében. Meglátogattam és pár napig lógtunk együtt, játszottunk is. Elképesztő érzés volt mellette lenni. Fel tudom idézni azokat a napokat, tapintható volt az eltökéltsége, átjárta a versenyszellem szinte minden pillanatban, hihetetlen volt az intenzitása.
Emlékszem, egy gyakorlónap után álltam a pultnál és egyik pillanatról a másikra azt éreztem, hogy valaki a bordáim alá üt. Pont olyan helyen ért az ütés, hogy a levegő is megállt bennem, nagyon fájt. Elöntött a düh egy pillanat alatt, arra gondoltam, hogy megfordulok és lenyomok egyet bárki is álljon velem szemben. Nagyon dühös voltam. Aztán megfordultam és egy másodperc alatt átértékeltem a dolgot. Muhammad Ali állt előttem, aki csak ennyit mondott: „Szevasz kölyök!” – idős volt már, de baromira fájt így is.
Szépen játszani, és nyerni: ez a legnagyobb ajándék egy labdarúgó számára.
Az Aranylabda az egyedüli labda, amit egyetlen védő sem tud elvenni tőlem.
A teniszben a kiválóság záloga nem a készségek lassú fejlesztésében rejlik, sokkal inkább jellemző, hogy azok a fiatal játékosok, akiknek reményük van feljutni a csúcsra, már eleve elképesztő készségekkel bírnak, és egymás után nyerik a meccseiket.
Ritkán nézem az MMA közvetítéseket, ettől függetlenül mindig van favoritom. Szeretem a sportszerű küzdelmeket, de amikor az alélt versenyző további ütéseket kap, azt nem bírom nézni.
Az élet is olyan mint a versenyzés: állandó utazás. Vannak rosszabb futamok és időszakok és vannak nagyon jók.
A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán… haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan… de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!
A lelkesedés a legfontosabb. Meg kell feszülni és vibrálni, mint a gitárhúr.
Soha nem tudod megmondani, hogy éppen a pályafutásod csúcsán vagy-e, mert mindig a tökéletességre törekszel. Bár elég magas teljesítményt értem el, mindig arra törekszem, hogy többet hozzak ki magamból, mert tudom, hogy lehetőségem van még magasabb szintre is eljutni.
Azt szeretem a fociban, hogy kihozhatom magamból a maximumot annak érdekében, hogy győzelemhez segíthessem a csapatot.
Évről évre azt is nehéz elérni, hogy ugyanolyan jó legyél, mint tavaly, nemhogy a biológiai fakulásra még rátromfolni, és jobb időket futni. (…) Kiégés, letörés, sérülésveszély, lassulás – ez mind fenyeget. Nem elég szorgalmas, vagy tehetséges futónak lenni. Mindkettő olyan, mint egy labda. A víz alá nyomva is kiugrik. De a labdának is van szavatossági ideje, tervezett elévülése. Veszít a ruganyosságból.
