Csak azok törhetnek a magasba, akik nem félnek a nagy bukásoktól.
Foglalkoztat a siker sokarcúsága is, hiszen valamennyiünk életében fontos.
Amint azt mindenki tudja, a hírnév, főleg a hirtelen jött hírnév sekély, üres és veszélyes dolog, sötét, csábító ereje nem helyettesítheti sem az igaz szerelmet, sem a valódi barátságot.
Emberek millióit kerüli el a siker, egyszerűen azért, mert hiányzik belőlük a fókusz ereje. Amikor az ember fókuszált állapotban van, az ilyen és hasonló kifejezések, mint a „nem tudom megtenni”, „megpróbálom”, „majd holnap megcsinálom” és a „talán” egyszerűen kiesnek a szótárából. Fókuszáltnak lenni valami olyat jelent, hogy „megteszem, vagy meghalok”, „addig folytatom, ameddig szükséges”. Amikor a pálya nehézre fordul, sokan elveszítik a fókuszukat, és feladják. Valami könnyebb tevékenység után néznek. És ami a legrosszabb, a legtöbben egyszerűen el sem indulnak, mert engedik, hogy a „megpróbálom” és a „holnap” szavak uralják a gondolkodásmódjukat.
A siker legnagyobb veszélye az, hogy éppen azt száműzi az emberből, ami a sikerét megalapozta.
Az egyik legfontosabb sikeralapelv: „Minden számít!” MInden amit teszel összeadódik. Minden amit teszel, használ vagy árt.
A legsikeresebb emberek bármilyen közösségben jellemzően azok, akik a legtöbb sikeres embert ismerik, és akiket a legtöbb sikeres ember ismer.
Abban a pillanatban, amikor a nehézségeimet a magam javára fordítottam, a karrierem robbanásszerűen megindult.
A Twin Peaks átütő sikere semmit sem jelentett nekem. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem feltétlenül baj a kudarc, mert onnan csak felfelé lehet jönni, úgyhogy a kudarc tulajdonképpen szabadságot ad. Az viszont előfordulhat, hogy a siker betesz az embernek, mert akkor aggódni kezd, hogy elbukik, mert az ember nem maradhat örökké ugyanazon a helyen. Ez így van, és kész. Hálásnak kell lenni a sikerekért, mert ilyenkor az embereknek tényleg nagyon tetszik, amit csináltál, de igazából az egész a munkáról, a művekről szól.
Ma már inkább az érdekel, hogy mi az, ami értéket képvisel. Nem számokban, hallgatottságban, nézettségben mérem a sikert, sokkal inkább a hatásban, amit szeretnék kiváltani.
Nem kell celebnek lenned ahhoz, hogy híres légy, nem kell gazdagnak lenned, nem kell, hogy folyton a nyakadba lihegjenek a paparazzók. A barátaimmal egyszerűen csak híresnek kiáltottuk ki magunkat: alkottunk valamit, és közöltük, ez a jövő.
Mindig azt szerettem volna, hogy a csapat sikereket érjen el, de én akartam lenni a legfőbb oka ennek.
Gyerekként benne van az emberben a vágy, hogy valamit elérjen és ismert legyen. Amikor olimpiai bajnok lettem 1988-ban, akkor már nem akartam ezt. Ha tudja az ember, milyen az, amikor mindenhol felismerik, akkor már inkább nem akarja.