Világ életemben tele voltam energiával, mindig hajtott a harci szellem, de most olyan fáradtnak és letörtnek érzem magam, hogy legszívesebben meghalnék. Bár megállás nélkül szedem a gyógyszereket, a fájdalom egyszerűen nem akar megszűnni. Pokollá vált az életem.

Edzés közben sosem okoztam magamnak fájdalmat, akkor sem, amikor hatalmas súlyokat emeltem vagy guggoltam. Elképzelhető, hogy a különböző gyakorlatok kombinációja hozzájárult a sérülésekhez, de ebben nem vagyok biztos, sőt inkább azt gondolom, hogy nem.

Hozászoktam már a fájdalomhoz. Nem állok le az edzésekkel, mert így legalább a fájdalom mellett azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ha nem tehetném, az nem lenne túl jó.

Azért kezdtem el komolyabban edzeni, mert ingyen bérletet kaptam cserébe az edzőterembe. Nagyon szegény voltam akkoriban, rendes kajára sem tellett, pizzát ettem egész héten 24 évesen. Biztonsági őr voltam egy Mr. Olympia-n ’91-ben, és már akkor azt mondták, hogy a színpadon kéne állnom, nem az ajtóban. Már akkor 53-as volt a karom, a derekam pedig 74 centis. Akkor kezdtem el igazán komolyan venni a sportot, amikor ’98-ban megnyertem az első Mr. Olympia-t.

Akkor voltam a legnagyobb, amikor megnyertem a hetedik Mr. Olympia címemet. A következő évben a bírók rám szóltak, hogy vegyek vissza. Le kellett mennem 124 kiló környékére 133-ról, mert túl nagy voltam.

A legjobbnak kell lenned abban, amit csinálsz. Keményebben kell edzened, mint az a srác, aki a színpadon melletted áll. Csak magadra szabad koncentrálnod. Én háromszor olyan keményen edzettem, mint a srácok mellettem a színpadon. Ha megnézed az én edzővideóimat, meg az övékét, láthatod a különbséget.

Flex Wheeler mindennel rendelkezett, ami egy Mr. Olympia címhez kellett, egyszerűen csak nem dolgozott érte elég keményen.

Úgy tekintek arra a nyolc évre, mintha háborúba mentem volna, amiket végül megnyertem. Ezek pedig háborús sebek, amelyek önmagukban bizonyítják, hogy megérték a szenvedést, hiszen még élek. Amikor komoly fájdalmaim voltak, a cégem ügyvezetője egyszer azt mondta, lassíts, öreg, és menj el orvoshoz. Akkor azt válaszoltam neki, addig nem állok meg, amíg el nem kopik a lábam, és szinte szó szerint így is lett, mert a végén már alig bírtam járni, és először bottal jártam, aztán már azzal se, végül kerekesszékre lett szükségem.