– Tudod, mi az igazi titka annak, hogy jó ember maradj akkor is, ha sikeres vagy?
– Na mi? – nézek rá kitágult pupillákkal.
– A hála. Maradj hálás…
Foglalkoztat a siker sokarcúsága is, hiszen valamennyiünk életében fontos.
Emberek millióit kerüli el a siker, egyszerűen azért, mert hiányzik belőlük a fókusz ereje. Amikor az ember fókuszált állapotban van, az ilyen és hasonló kifejezések, mint a „nem tudom megtenni”, „megpróbálom”, „majd holnap megcsinálom” és a „talán” egyszerűen kiesnek a szótárából. Fókuszáltnak lenni valami olyat jelent, hogy „megteszem, vagy meghalok”, „addig folytatom, ameddig szükséges”. Amikor a pálya nehézre fordul, sokan elveszítik a fókuszukat, és feladják. Valami könnyebb tevékenység után néznek. És ami a legrosszabb, a legtöbben egyszerűen el sem indulnak, mert engedik, hogy a „megpróbálom” és a „holnap” szavak uralják a gondolkodásmódjukat.
A Twin Peaks átütő sikere semmit sem jelentett nekem. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem feltétlenül baj a kudarc, mert onnan csak felfelé lehet jönni, úgyhogy a kudarc tulajdonképpen szabadságot ad. Az viszont előfordulhat, hogy a siker betesz az embernek, mert akkor aggódni kezd, hogy elbukik, mert az ember nem maradhat örökké ugyanazon a helyen. Ez így van, és kész. Hálásnak kell lenni a sikerekért, mert ilyenkor az embereknek tényleg nagyon tetszik, amit csináltál, de igazából az egész a munkáról, a művekről szól.













