Egyik nyári éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek.
Remény idézetek
Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat.
Arra gondoltam, milyen fontos a fiatalokat úgy nevelni, hogy tápláljuk bennük a reményt, hogy eséllyel nézhessenek szembe a jövő kihívásaival.
A sport reményt adhat ott, ahol egykoron kétségbeesés uralkodott.
Reményetek az Úrban legyen, a tökötök a kezemben van.
A depresszió egyik legfontosabb tünete, hogy az ember nem lát reményt. Nemcsak, hogy nincs fény az alagút végén, de be is van falazva mindkét vége, és te bent rekedtél.
Az 1956 óta eltelt időszakban reményeink megvoltak, nem változtunk, de nem hittük még ezelőtt másfél esztendővel sem, hogy most és itt már ennyi mindenről szó lehet. Éppen ezért nemcsak a boldogságunk, nemcsak az örömünk lehet teljes, de a felelősségünk is.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Hej tulipán, tulipán,
sóhajtásod messze száll,
sebes szárnyán visz a szél,
hallják meg, hogy van remény.
Semmi sem olyan csalóka, mint egy fényforrás távolsága a vaksötét éjszakában.
Azt mondják, akiben nincs remény, abban nincs jóság sem.
Az isteni kegyelem segítségével és az emberi szabadság közreműködésével az ember előtt mindig nyitva áll a lelki út a reményre.
Egy félelem nélküli ember a reményt sem ismeri.
Állítsák oda a katonát a csatában az ágyú torka elé és lőjünk rá, – ő még akkor mindig remélni fog, de olvassuk fel ugyanazon katona előtt az ő megmásíthatatlan halálos ítéletét, s megőrül vagy sírva fakad.
A hiú remény veszélyesebb a félelemnél.
Minden problémánál felsejlik a megoldás reménysugara; és a szilárd bizonyosság, hogy semmi sem biztos vagy megváltoztathatatlan.
Könnyű úgy reménykedni, hogy meg sem fordul a fejedben a reménytelenség érzése. A remény azt jelenti, akkor bízunk akár a lehetetlenben, akár a csodában, amikor bizonytalan a holnapunk.
Reménylek. Amit század nem tehet,
Az ezredek majd megteendik azt.
Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!
Elődeidnek szép kora visszatér!
A tavasz a remény ideje.
A leghatározottabban megvan valahol, amit keresünk. Csakhogy […] elmegyünk mellette. Elvétjük reményeink beteljesülésének helyszínét. Újra és újra.
