Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal.
Remény idézetek
Mert ilyen az ember. Tudatlan. Mert képes minden hatalomra önmaga felett, csak nem tud róla. Nincs tisztában azzal, mivel jár a döntés, amit a tegnapból és a mából tanulva meghoz majd. Pusztán a hit miatt. A remény miatt. Ami ugyancsak láthatatlan. Pont, mint a jövő. Csak a hitbe, a reménybe lehet kapaszkodni, hogy a jövőt mi formáljuk általuk. Pedig az nem több, mint a hitünk általi képzelgés, amit ő maga bármelyik pillanatban felülírhat, amikor csak kedve úgy tartja.
A reményteljes embernek kevesebb depresszió, szorongás és érzelmi mélypont jut, nem azt mondom, hogy nem jut, de kevesebb az élet küzdelmei során.
Elképesztő képzetek élnek az emberek fejében arról, hogy mit ünneplünk karácsonykor. Számomra annak az ünnepe, hogy a reménytelennek tűnő vaksötétben megszületik a Fény. A Világ Világossága szegénységbe, kiszolgáltatottságba, fizikai és lelki sötétségbe érkezett. János evangéliuma szerint „őáltala lett a világ, mégsem ismerte föl a világ”. Adja Isten, hogy mi felismerjük, micsoda sötétséget oszlat el ez a fény, amely újra és újra megszületik karácsonykor. Ez adjon reményt mindannyiunknak.
A tavasz tele van reménnyel, mindig ezt mondta. Ilyenkor ereje teljében van a természet. A virágok utat törnek a fény felé, holott a talaj tulajdonképpen még túl kemény ehhez.
Azt tanítottam, hogy a rosszból mindig származhat valami jó. Azt tanítottam, hogy mindig hinni kell valamiben. Reményre és türelemre tanítottalak, és arra, hogy várd ki a napot, amíg feltűnik a szivárvány.














