1971. január 18. -
magyar újságíró, riporter, televíziós műsorvezető
Náray Tamással nagyon régóta ismerjük egymást, nagyon régóta jóban vagyunk. Háromszor is volt a vendégem a talkshow-mban, és mindig nagy sikert arattunk a nézők körében, mert van közöttünk valami olyan kémia, ami miatt nagyon jól tudunk egymással beszélgetni.
Egy percig sincs olyan vágyam, hogy beüljek egy stúdióba politikusokkal beszélgetni. Megcsömörlöttem attól, ami zajlik. Ma már a kérdezésnek semmilyen értéke nincs. Hiába kérdezek valamit, a válaszoknak semmilyen következményük nincs, ráadásul, akiknek valódi kérdéseket lehetne feltenni, azok nem állnak oda, hogy megkapják ezeket a kérdéseket, innentől kezdve az egész csak egy játszadozás. Játszani meg legfeljebb itthon szeretek, kártyázni a családdal vagy a barátokkal, de az életemet inkább értelmesebb dolgokkal töltöm.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Ugyan nem hiszek előző életekben, de ha mégis lennének, akkor én valószínűleg ott ragadtam a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján, és nem annyira engedtem be a huszonegyedik század vívmányait az életembe.
Sokan nem gondolnak arra, hogy minden kommunikáció. Abban a pillanatban, hogy kilépünk a lakásunk ajtaján, a járásunk és a nézésünk elárul minket. Kommunikálunk az öltözékünkkel, a testünkkel, a gesztusainkkal, a mimikánkkal. Azzal, ahogy megyünk, állunk, vagy éppen ülünk, ahogy a kezünket tartjuk, ahogy belenézünk mások szemébe, vagy éppen kerüljük a tekintetüket. És mások -ezek alapján- még azelőtt leszűrik a rólunk alkotott véleményüket, hogy megszólaltunk volna. Ha nem vagyunk tudatosak, ha nem figyelünk oda a legapróbb részletekre, nem tudjuk irányítani azt, hogy mások hogyan lássanak minket. Ezzel pedig komoly versenyhátrányba kerülhetünk mind a szakmai-, mind a magánéletünkben.
Szerintem az ember egyik legfontosabb feladata az életében -már csak azért is, hogy saját magát elviselhetővé tegye a világ számára-, hogy megpróbálja magát megszeretni, bármilyen nehéz feladat is ez. […] Ha a testedet el tudod fogadni, vagy nagyjából olyannak látod, amilyennek látni szeretnéd, nem kelt benned semmi viszolygást, hogy reggel tükörbe nézz, akkor jó úton jársz. Vannak persze az adottságok, de mégis előjöhet annak az öröme, hogy tudsz változtatni valamin, vagyis elfogadhatóvá teszed saját magad számára a testedet. Ez egy saját magadon aratott nagy győzelem. Én szeretek győzni, pontosabban szeretem ezt a küzdést magammal. Szeretem, ha van akaraterőm, szeretem, hogy ha eltervezek valamit, azt végigcsinálom
Az örökös elégedetlenség egyfelől hajtóerőt jelent, másfelől viszont sokszor veszélyes és pusztító is, mert nem engedi a lazítást, az önfeledt örömöt. Van, akinek külön meg kell tanulnia pihenni, elégedettnek lenni, csak ezt nem mindenki ismeri fel.
