Ahogy öregszel, már nem akarod kiütni az embereket, hanem inkább megöleled őket. Ez, úgy vélem, egyfajta sajátos bölcsesség, amikor ráhagyod a kötekedő fickóra, mert tudod, hogy neki még nem nőtt be a feje lágya.
Van valami varázslatos abban,
hogy megöregedtem, hisz
bölcsebb vagyok, mint valaha.
Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.
Ma már nem annyira szeretek moziba járni. Láttam a zöld vásznas filmek közül párat, és szórakoztatóak, de nem fogtak meg, túl öreg vagyok.
Fiatal kolléganőim, tudom, iszonyúan nehezen esnek át a korszakváltáson, szinte tragikusnak érzik a ráncokat, a parókákat, pedig a parókák nem őszülnek. Az emberek igen, de a parókák és a lelkek nem.
Az idősebb nemzedék általában kétféle módon kötődik a fiatalokhoz. Az egyik önmagát látja fiatalnak bennük, önmagát akarja fiatalnak megőrizni, a másik pedig irigyli őket, ennélfogva elveszti önmagát.
Az ébredéshez soha nem lehetünk túl öregek.
Motivációs idézetek, Öregedés idézetek, Rövid motivációs idézetek
Amikor az emlékeink felülmúlják az álmainkat, megöregedtünk.
Az idő megállításának nagy nőnemű mestereiről tudunk a korok és idők során, ám végleges győzelmet természetesen egyik sem arathatott. Ez majd a huszonegyedik századi genetika műve lesz – ha lesz.
Azt hiszem, az életben egészen pontosan meghúzható a fiatalság és az öregség közötti határvonal. A fiatalság az egoizmussal ér véget, az öregség a másokért élt élettel kezdődik. Az én véleményem a következő: a fiatalok sok élvezetet és sok szenvedést kapnak az élettől, mert csak magukért élnek. Minden vágy és minden ötlet fontos nekik, minden örömbe belekóstolnak, de minden kínba is. (…) Ez a fiatalság. A legtöbb ember számára azonban elérkezik az idő, amikor mindez megváltozik, amikor elkezd másokért élni.
Ahogy a vicc szól, az öregségnek három fő ismérve van. Az egyik, hogy romlik az ember memóriája, a másik kettőt meg elfelejtettem. Ez rám is igaz, csak én nem elfelejtek dolgokat, hanem magasról teszek rájuk.
Nyugalomban szeretnék megöregedni. Ez az célom. 2001-ben volt egy súlyos agyvérzésem, aminek a túlélési esélye csekély volt, de én mégis itt vagyok. Igaz két évig tartott, míg megtanultam ismét járni, beszélni, olvasni. Mindezek után minden beszélgetést a ráncokról nevetségesnek tartok.
Igen, öregszem. De emellett számtalan okot találok az örömre, míg ez a folyamat tart.
Az ember nyugdíjba mehet a munkahelyéről, de sosem hagyhatja abba a munkát.
A gyerek ne felnőtté válni siessen (…), és az öreg ne visszafiatalodni akarjon.
A Nap végül is ugyanolyan, csak te öregedsz. Egy lélegzettel rövidülve egyre közelebb a halál.
Nem akkor zárkózol el a lehetőségektől, ha megöregedtél, épp fordítva, akkor öregszel meg, ha elzárkózol tőlük.
Mindennél jobban szeretném, ha legalább olyan érdekes arccal rendelkező öregember lehetnék majd, mint Hitchcock vagy Picasso.
Az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.
A nyolcvanharmadik évemet taposom, illetve fordítva kell mondani helyesen, hogy a nyolcvanharmadik év tapos engem.