Ne arra figyelj már mindig, ami nincs. Élvezd azt, ami van!
Az emberek gyakran feleslegesen félnek a változástól, pedig az rengeteg nem várt pozitívummal is járhat.
Az idő minden sebet begyógyít: maradj pozitív és lépj tovább.
Tudatában vagyok a halandóságomnak, de 87 évesen minden reggel ugyanolyan vággyal ébredek, hogy új kalandokat fedezzek fel. A kor soha nem akadály, ha szenvedélyt találunk abban, amit csinálunk. A titok a kíváncsiságban rejlik, a folyamatos tanulásban és abban, hogy nem engedjük, hogy az időtől való félelem megfosszon minket az élet örömétől. Minden nap egy lehetőség arra, hogy alkossunk, nevessünk, és bebizonyítsuk, hogy soha nem késő lelkesedéssel haladni előre.
Mi lesz, ne kérdezd, holnap; akármit ad
napod szeszélye, nézd nyereségnek azt.
Mindig jóindulatúan kell felfogni a dolgokat, s meg kell találni bennük a jót, ha egy mód van rá.
Ritka az olyan ember, aki mindenben a jót látja.
Az optimizmus elfátyolozza az igazságot, és ez sok szerencsétlenségnek a forrása.
Az optimista gondolatok önbeteljesítő jóslatként működnek. Nehéz helyzetekben is kitartásra ösztönöznek.
Életed a várakozásaid szerint alakul. Azt kapod, amire számítasz. Éppen ezért számíts arra, hogy a körülmények a javadra változnak!
Rájöttem, az energiák akkor mozdulnak meg körülöttünk jó értelemben, ha nem tobzódunk a bánatunkban, hanem teszünk azért, hogy az életünk változzon, ha kinyitjuk a lelkünket a változásra.
Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kiméled
Azt ami maradt;
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
Ne kivánj nyarat.
Bár füstbe reményid, –
S egeden felényit
Sincs már fel a nap:
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
Légy te vidorabb.
Minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy milyen jó világ lesz, ha eljön a testvériség, egyenlőség korszaka. Vagy később: jó, egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket.
Ha én hiszek a holnapban, akkor a holnap egy vákuum, amelynek óriási szívóereje van.
Az optimizmus, már ahol nem csupán olyasak üres beszéde, kiknek szűk homloka mögött egyéb sincs, csak szó, szó, szó, szerintem nem egyszerűen abszurd, de egy ízig elvetemült gondolkodási mód, mely mintha csúfot űzni merészelne az emberiség kimondhatatlan szenvedéseiből.
Életünkben a dolgok körülbelül kilencven százaléka rendben megy, és tíz százaléka rosszul. Ha boldogok akarunk lenni, akkor a rendben levő kilencven százalékra kell koncentrálnunk, és el kell felejtenünk a maradék tízet. Ha idegesek akarunk lenni, keserűek és gyomorbajosak, akkor a tíz százalék bajra kell koncentrálnunk, és figyelmen kívül kell hagynunk a csodálatos kilencven százalékot.
Az optimizmusnak éltető, egészségben tartó hatalma van… az optimizmus „a dolgok megváltoztathatóságába vetett hit”: képesség arra, hogy jó kilátásokat reméljünk, perspektívában lássuk az eseményeket.
Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat és a gondolkodásunkat arra, hogy egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt! Felébredtem! Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Ma minden jól történik. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk kis – és tényleg valami jó fog történni! Még a saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt.