Mindennap pusztítjuk önmagunkat. Kiretusáljuk a hibáinkat, átszerkesztjük amit utálunk magunkban és módosítjuk, amit mások gyűlölhetnek. Rendezzük az identitásunkat…megfaragjuk, leszűrjük.
Önmagad mély ismeretének semmi köze azokhoz a gondolatokhoz, amelyek az elmédben keringenek. Önmagadat ismerni azt jelenti: a Létben gyökerezni, ahelyett, hogy elvesznél az elmédben.
Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor azzal másokat bosszantunk, és ráadásul mi magunk is sokat szenvedünk. Ha megtanuljuk jobban elfogadni magunkat, többé már nem megyünk bele ilyen játszmákba.
Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja.
Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.
Maga az a fajta vesztes, aki nem veszi észre, hogyha győzött.
Miért küzdünk olyan keményen, hogy elfedjük, kik vagyunk? Vagy éppen akkor vagyunk önmagunk, amikor felöltjük az álarcot?
És ha egy félelmet szeretnétek eloszlatni, a félelem székhelyét saját szívetekben keressétek, ne pedig annak kezében, akitől féltek.
Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.
Nem lehetek mindig mindennek az ura. Néha hagynom kell, hogy mások vigyázzanak rám, olyanok, akikben megbízhatok.
Talán itt az idő a változtatásra, és arra, hogy végre elhiggyem, az életben vannak jó dolgok és kedves emberek is. Nem mindenki ellenség.
Bízni az érzéseinkben azt jelenti, hogy jobban hallgatunk a nagyapánkra és a nagyanyánkra, meg az ő nagyszüleikre, mint a bennünk lakó istenekre: az eszünkre és a tapasztalatunkra.
Azért indulok el mindig egy nagy útra, hogy bennem is elinduljon valami.
Akkor fordulunk az erőszakhoz, amikor elakad a kommunikáció.
Azelőtt mindig könnyen és biztos kézzel tudtam dönteni; rájöttem, hogy ez azért van, mert az ifjúságunkban a kérdés mindig ez: a jobbat vagy a kevésbé jót választom-e. Most már csak két rossz közt választhatok, ezért olyan nehéz a döntés.
Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön. Valamennyien egyediek vagyunk.
Nem csak az vagy, akinek ismered magad. Az is te vagy, akinek mások látnak!
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?