1962. ápr. 19. -
angol profi testépítő. hatszoros Mr. Olympia (1992-1997)
Dorian Yates idézetei a fegyelemről, a kemény munkáról és a célokra való könyörtelen fókuszról szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy következetesen fejlődjünk, és a maximumot hozzuk ki magunkból.
Úgy vélem, hogy a 90-es évekbeli testépítők voltak a legversenyképesebbek. Ott volt Kevin Levrone, Shawn Ray, Flex Wheeler, Paul Dillett, Nasser El Sonbaty, öt-hat olyan srác, akik le tudtak győzni, ha nem vigyáztál. Most úgy tűnik, hogy csak két-három srác tud igazán versenyképes lenni, míg akkoriban bárki győzhetett egy adott napon. Mögöttem olyan srácok végeztek a második helyen, mint Kevin, Shawn, Flex vagy Nasser.
Rengeteg dolgot teszek azért, hogy a hátizmaimat hangsúlyozzam. Rengeteg ember, amikor hátra edz, azt hiszi, hogy éppen a hátizmokat erősíti, de valójában a rombusz-, és a trapézizmokra edzenek. A felső hátuk fejlettsége jó lesz, de a középső és a hátsó rész lemarad. Ez elég általános. A teljes hátizomzat valós dolgoztatásához ívelni kell a gerincet és irányítani azt, ez pedig nem könnyű. Mindenki aki edzett velem, rengeteget javított a hátán, kizárólag a technika miatt.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Soha nem izolálhatod az izom egy részét; bizonyos fokig az egész dolgozni fog. Azonban egyes gyakorlatokkal hatékonyabban célozhatsz meg egyes területeket, és egy szintig majdhogynem – nem túl magas szintig – befolyásolhatod a tested alakját. Ha sok fej feletti tricepsznyújtást végzel, a hosszú fej sokkal keményebben fog dolgozni, mintha sok letolást csinálnál. Vannak különböző aspektusai az izmoknak, amiken dolgozni kell a teljes fejlettség elérése érdekében. Egyetlen gyakorlat egy testrészre (Mentzer megközelítése) nem lesz elég, ha komplett fizikumot akarsz építeni. Nem lesz meg a teljes fejlettséged, minden szögből.
Már rég tovatűntek azok a napok, amikor 680 kilóval lábtolóztam és hat tárcsa volt a rúdon a Smith-gépes guggolásaimnál, de az izomtömeg nagy része még mindig megmaradt. Már csak szinte kizárólag a lábnyújtógépet nyúzom, meg a fekvő és ülő combhajlító gépeket a saját testsúlyos guggolások mellett, a Hack-gépes guggolás és a lábtológép már nem szerepel a repertoáromban. Ami a vádlikat illeti, évek óta nem edzettem rájuk külön. Sima gyaloglással is meg tudom őrizni az izomtömegüket.
(Instagram, 2024. 05. 31.)
A testépítés az én nagyszerű rögeszmém. Egész valóm belemerül abba a csodálatosan meggyőző világba, amit a testépítés kínál. Ez a szenvedély nem múlik el. Emésztő tűzhöz hasonló, amely szüntelenül bensőm legmélyén ég, és amikor a terembe lépek, egyre jobban perzsel.
Az izom akkor nő, ha olyan dolgokat csinálunk vele, amihez nincs hozzászokva. De a megterhelés után regenerálódnia kell, és ez bizony időbe telik. Ha 10 órán át edzel egy izmot, az nem épül, hanem leépül. Nekem 45-50 percesek voltak az edzéseim, heti négyszer edzettem. Sokan meglepődve hallják ezt és azt mondják, ez semmi. Erre azt szoktam válaszolni, hogy oké, akkor gyere, és csináld végig az edzésemet, aztán meglátjuk, akarsz-e utána még többet csinálni.
Gyorsan rájöttem, mi működik az edzőteremben és mi nem, ezért tudtam 18 hónapnyi edzés után egy világversenyen szerepelni, ami akkoriban példátlan volt.
Mindig meg szoktam kérdezni a kuncsaftjaimat, hogy mennyi az egy ismétléses maximuma felhúzásból. Aki azt mondja, 130 kiló, annak kb. 68-90-et pakolunk rá a rúdra. Ennyivel még nem rángatóznak, rendesen csinálják a gyakorlatot, kontrolláltan, így az összes terhelés a célizmokra irányul, más izom nem kap hangsúlyos szerepet. Ebből általában mindig életük legjobb edzése szokott kikerekedni.
Emlékszem egy beszélgetésre, ami köztem és Mike Mentzer között zajlott le évekkel ezelőtt. Elárulta nekem, ha lenne két dolog, amit máshogy csinált volna a karrierje során, az a guggolás és a felhúzás. Azt mondta, 20 perc volt, mire kikászálódott az ágyból minden reggel, folyton fájt mindene, a nagy súlyos guggolás és felhúzás miatt. Én mindig csináltam felhúzásokat, de nem extra nagy súllyal. A hátedzés végére tettem a gyakorlatot, és sosem engedtem le a súlyt a térdem vonala alá, a hátam nem volt vízszintes, nagyjából 40-45 fokban volt. Ugyan a vállaim eléggé szétmentek, de inkább legyenek tropák a vállaim, mint a hátam, mert ez utóbbi minden mozgásformában, így az életben is nagyon be tud korlátozni.
Hallottam, hogy szétment Ronnie háta. Nagyon sajnálom őt, de úgy gondolom, hogy elég nagy hibákat követett el, és ezek miatt tart most itt. Én is csináltam szabad súlyos guggolást a karrierem első három évében, de aztán megsérült a csípőm jobb oldala, ami miatt nem tudtam guggolni, így hát találnom kellett valami helyettesítő gyakorlatot. Guggoltam Smith-gépen, Hack-gépen, csináltam lábtolást, lábfesztést… Találjátok ki, mi történt. Sokkal jobbak lettek a lábaim. És azóta szerencsére nincsenek problémáim a gerincemmel és a hátammal. Ha folytattam volna a nehéz súlyos guggolásokat szabad súllyal, akkor most biztosan lennének ilyen gondjaim nekem is. Szóval jó döntés volt, hogy elhagytam a gyakorlatot. Mindenki azt mondta nekem, szabad súlyos guggolás nélkül nem létezik lábedzés. Guggoltam én, csak nem szabad súllyal, hanem gépeken. Így több terhelést kapott a négyfejű combizom, és kevesebbet az alsó hát, a farizom, stb.
Mindig is az volt a filozófiám, hogy a súlyokat eszközként kell használni arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben munkára bírjuk az adott célizmot. Nem csak A-ból a B-be kell mozgatni a súlyt az edzésen, azt a sportot erőemelésnek hívják.
Ha az ember egyszer azt mondja magának, „ennél már nem lehet jobb”, akkor ez azonnal realitássá válna. Ha viszont az ember elhiszi magáról, hogy tud még fejlődni, akkor el is tudja érni, amit akar.
