Próbálj meg időnként tévedni. Az egód hálás lesz érte.
Ha brutálisan megtörtek, de még mindig van bátorságod, hogy gyengéd legyél másokkal, akkor Te egy kőkemény ember vagy, angyali szívvel.
A leggazdagabb ember az, aki meg tudja oldani azt, hogy naponta egy-másfél, vagy akár két órát csak magával foglalkozzon.
Mindannyian kerülünk szar helyzetbe, a depresszió nem válogat. Sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi a bajom, de a kulcs, hogy soha ne félj erről beszélni. Különösen a férfiak hajlamosak magukban tartani a problémát. Pedig nem vagytok egyedül!
Erre való a bűntudat, hogy ne ess újra ugyanabba a hibába?
Nem szeretem a problémákat. Kitérek előlük, és nem bírom, ha eszembe juttatják őket.
Légy tisztában a korlátaiddal, sose feledd el, hogy ki vagy.
Ha van egy álmod, megvalósíthatod, senki sem fog vissza. Te döntöd el, hogy a saját korlátaid meddig terjednek, és hogy melyiket mikor döntöd le. Ha törődsz a belső békéddel, lassan azt veszed észre, hogy már nincsenek gátak, csak te vagy és a vágyaid, amelyek sorra megvalósultak.
Ha vannak megvalósítatlan álmaid, akkor vizsgáld meg kifogásaidat! Általában nem vagyunk túl őszinték magunkhoz. Azt mondjuk, hogy valamit lehetetlen megtenni, amikor az igazság az, hogy csak nagyon kényelmetlen lenne.
Tévedni nem ugyanaz, mint kreatívnak lenni, de ha nem készülünk fel arra, hogy tévedhetünk, akkor soha egyetlen eredeti ötletünk sem lesz.
Ne az alapján ítéljük meg magunkat, ami a birtokunkban van, hanem az alapján, amit létrehoztunk.
Az igazság az, hogy mindaz a boldogság, amit ön valaha is el fog érni, önben rejlik.
Gondolj arra, hogy nem kell feltétlenül azzá lenned, akinek mások akarnak.
Soha nem akartam másoknak bizonyítani. Mindig csak saját magamnak akartam megfelelni.
A legtöbb színész a háttérben játszik, sose lép a reflektorok elé. De ha képzed magad, ha elszántan dolgozol, akkor egy életre szóló szerepben találod magad.
Van a jó és a gonosz. Helyes és helytelen. Hősök és gonoszak. Ha bölcsességgel vagyunk megáldva, olykor megláthatjuk a kettő közti résen a kiszűrődő fényt. Csendben várjuk ezt a pillanatot, amikor megértjük, amikor értelmetlen létünk értelmet nyer, és célunk felsejlik előttünk. Aki elég erős az őszinteséghez, arra saját képmása fog majd akkor visszatekinteni. Magunk teszünk tanúságot az élet kettősségéről. Hogy mindegyikőnk képes sötét -, és fényes tettekre is. Jóra és rosszra. Bármire és mindenre. Hogy sorsunkat, ahogy felé masírozunk, megváltoztathatják a döntések, amiket hozunk, a szeretet, amihez ragaszkodunk, és az ígéretek, amiket betartunk.
Az önmegismerés gyenge oldalunk, pedig feltétlenül szükség van rá.
Tabukkal vettük körül magunkat, mert nem tudtunk szembenézni a gyengeségeinkkel.
A legparanoiásabb pillanatainkban mindig azt hisszük, hogy mindenki rólunk beszél.