Sosem győzhetjük le a démonjainkat, de megtanulhatunk túlnőni rajtuk.
Nem mindig cselekszünk helyesen (…). Nem mindig a megfelelő dolgot mondjuk. Olykor úgy tűnik, mintha túlságosan fájna, mintsem szembe tudjunk nézni valamivel. Úgyhogy nem nézünk vele szembe. Egyszerűen nem nézünk oda. De attól még nem múlik el.
A légzésed vezessen! Nézz a szívedbe, lásd meg a fényt és a sötétséget is. Ha meg akarod magad ismerni, mindkettővel szembe kell nézned.
Mindenki azt hiszi magáról, hogy ő a jogfogalmat szentnek tartaná, és híven követné, hogyha másoktól is hasonlót várhatna. Csakhogy mindenki, saját magáról való jó véleménye mellett, mégis minden másnál feltételezi a gonosz érzületet. Így kölcsönösen mondják ki egymásra az ítéletet.
Furcsa, mennyire nem engedik a sebhelyek elfeledni, hogy a múltunk valóság. Sose feledjük, mi okozta őket.
A szabadság és a bátorság itt kezdődik: a saját vágyak és örömök megnevezni tudásánál, felismerésénél, a hétköznapi élni tudás lazaságánál és bátorságánál.
Ha nem ott vagy, ahol lenni akarsz, vagy nem érted el azt, amit reméltél, annak az okai valószínűleg nem körülötted keresendők, hanem benned.
Aki önmagának hazudik, és a tulajdon hazugságát hallgatja, odáig jut, hogy nem fedez fel semmilyen igazságot se magában, se maga körül, így aztán tiszteletlenségbe süllyed mind magával, mind másokkal szemben. Ha meg nem tisztel senkit, szeretni sem tud többé, azért pedig, hogy szeretet hiányában is elfoglalja magát és szórakozzék, átengedi magát szenvedélyeknek, a durva élvezeteknek, mígnem teljesen elállatiasodik bűneiben, és mindez attól van, hogy szüntelenül hazudik az embereknek is, magának is.
Mindenki azt gondol magáról, amit akar, és az él a legvidámabban, aki mindenkinél jobban be tudja csapni saját magát.
Elég kellemetlen beismerni saját magunknak, hogy nem olyan emberek vagyunk, mint amilyennek hittük magunkat.
Hogy önmagad légy, néha le kell vetkőznöd magad, és valaki mássá kell válnod. A jellemedet nem vésték kőbe. Olykor meg kell mozdulnod, hogy lépést tarts vele.
Ha harmadmagammal utazom, a két másik biztosan mesteremmé lesz. Mert én meglátom bennük a jót, és azt követem, ami pedig rossz bennük, azt magamban javítom ki.
Az olyan mesékkel sose érd be,
hogy másokat mikor mi érte.
Göngyöld ki önnön mítoszodat,
és hogy mindenki megértse,
ne bonyolítsd túl a mesédet.
Ha azt hisszük, hogy ismerjük a világot, az biztonságot ad, ez a biztonság pedig legtöbbször fontosabbnak tűnik, mint az a nyereség, amelyre a negatív, visszahúzó hitrendszerünk átírásával tehetnénk szert.
Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is. Sok tapasztalatot, gondolatot, megfigyelést gyűjtöttem össze, amióta az aranyérmes tevékenységet folytatom. Ezeket próbálom közreadni most. Ugyanakkor tudhatni rólam, hogy soha nem veszem magam túl komolyan. Igyekszem kevesebbet sírni, mint írni. Valamint lehetőleg soha nem félni, inkább élni.
Soha nem volt bejárónőm. Nem elvi okból, nem vetem meg azt, akinek van, csak ismerem magamat, tudom, hogy mennyire kényes vagyok a rendre, a tisztaságra, és tudom azt, hogy ha más takarítana, vasalna, mosna, főzne helyettem, akkor nem érezném jól magamat otthonomban. Így aztán amikor hétfő hajnalban hazaértem Budapestről, mindig megtaláltam, mit kell még elintézni otthon. Amikor éjjel házimunkával pihentettem magam, bele sem gondoltam, hogy a panelházban, ahol éltünk, papírból vannak a falak, és egyáltalán nem biztos, hogy mások is hajnal 2 és 6 óra között élik életüket.
Mostanra tudom, ki vagyok. Tudom, hány éves vagyok. Tudom, mik a korlátaim, mit tudok és mit nem. Szóval ha valami felkelti az érdeklődésemet, biztosan belevágok.
– nyilatkozta a Los Angeles Timesnak 2018-ban, amikor arról kérdezték, miért dolgozik még mindig.
Túl sok idő ment el az életemből a várakozással, hogy észrevegyenek. Reménykedve, hogy végre meglátnak és felkapnak. Amikor ráébredsz, hogy többé már nem is fognak rád így tekinteni, akkor újabb dolgok történnek, és onnantól a boldogulásod ezektől kezd el függeni.














