Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.
Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól
mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami
vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet,
vállalva azt, hogy rád taposhatnak… Nos, ehhez kell az erő.
Bármit akarjunk is az élettől – társat, több pénzt, jó egészséget, a siker örömét nyújtó pályát vagy megvilágosodást –, ez mind ugyanarra vezethető vissza: minden vágyunk, kívánságunk, minden jelkép mögött boldogok akarunk lenni. Végtére is, ha tökéletesen boldogok vagyunk, mi másra van szükségünk? És ha nem vagyunk azok, nincs az a kapcsolat, karrier vagy siker, amely kielégülést nyújthat.
Az, aki feltérképezetlen területen jár, gyakran érzi úgy, hogy elakadt aközött, aki volt, és akivé válni készül. A kockázatok vállalása – az egzisztenciális vagy érzelmi kockázatoké, nem az ostoba hősködés – hozzátartozik az utazáshoz. Szembe kell nézned legmélyebb félelmeiddel, és önként el kell engedned azt, akiről azt hitted, hogy te vagy. Ha békés harcosként kívánsz élni, az bátorságot, odaadást és kitartást követel meg.
Szívesen változtattál az öltözködéseden és a frizurádon, cseréltél nőt, vagy állást. Nagyon készséges vagy abban, hogy bármit megváltoztass, kivéve önmagadat.
Jobban teszed, ha felelősséget vállalsz egész életedért, és nem a többieket vagy a körülményeket hibáztatod a kellemetlenségeidért. Amikor kinyílik majd a szemed, látni fogod, hogy egészségi állapotod, boldogságod, és életednek minden körülménye legnagyobb részben miattad olyan, amilyen, legyen ez tudatos vagy tudattalan.
Bátorság kell változtatni, bátorság kell elismerni, hogy boldogtalanok vagyunk. Bátorság kell, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és a bizonytalan jövő felé induljunk. Mert rémisztő a lehetőség, hogy elbukhatunk. Hogy nem lesz jobb, mint amilyen most. Pedig megtalálni magunkat nem más, mint elveszett önmagunk hátrahagyása. Egy olyan ismeretlen út, amelynek a végén képtelenség egyedül állni. Én várni fogom saját magam. Hogy támasza lehessek annak az elesett, gyenge és elfáradt lelkemnek, aki a hosszú út után érkezik a célba.
Szeretem föltenni a kérdést, hogy miért történik ez vagy az, miért viselkedem úgy, ahogyan. Manapság ezen mintha ritkábban gondolkodnának az emberek, mint régen, így aztán hamarabb sopánkodnak és vádaskodnak, mint hogy a dolgok mögé néznének. Én még mindig törekszem a tisztánlátásra. Sokat segít, ha azt nézem meg egy ügy kapcsán, ki fizetett rá, és kinek lett nagy haszna belőle. Ha ezt tudom, könnyebben eligazodok az életben.
A lelkem még mindig vad és fiatal, de már nem érzem szükségét, hogy állandóan szép nőkkel jelenjek meg a nyilvánosság előtt. Nem elhatároztam, hogy így lesz, egyszerűen csak nem érzem már helyesnek ezt az én koromban. Ha a férfiak igazán őszinték magukhoz, akkor belátják, hogy mindent a nők miatt csinálnak. Én a nők miatt lettem színész, ahogy sok más pályatársam is. Voltak időszakok az életemben, amikor tudtam, hogy ellenállhatatlan vagyok a szebbik nem számára, de most már nincs így, ez pedig szomorúvá tesz.
Bennem megvan a lehetőség arra is, hogy lusta, semmirekellő és ahhoz is, hogy egészen derék, munkabíró fickó legyek!
Azt hiszem, a legnagyobb hiba az, hogy nem tanuljuk meg elég korán a megtakarítást szokásként kezelni. Mert a megtakarítás megszokás kérdése. A második legnagyobb hiba az, hogy az emberek hamar akarnak meggazdagodni. Lassan elérni, hogy jól élj, az viszonylag könnyű. Gyorsan meggazdagodni sokkal nehezebb.
Szerintem a legfontosabb, hogy úgy csinálj dolgokat, ahogyan a legtermészetesebbnek érzed. Amikor elkezdesz úgy dolgozni, hogy az nem illik a személyiségedhez, ott kezdődik a zűrzavar. Ott siklanak félre a dolgok. Mindenki másképp kezeli ezt. Lando egészen másképp kezeli, mint én. A mezőnyre szerintem ugyanolyan érzések jellemzőek, függetlenül attól, hogy a nyilvánosság látja-e vagy sem. Így vagyunk kódolva emberként és versenyzőként. Az érzések különböznek, és az is, ahogy kezeled őket. Nem hinném, hogy létezne helyes vagy helytelen módszer. Ez egyéniségfüggő.
Dolgozz keményen az állásodban, és meg fogsz belőle élni. Dolgozz még ennél is keményebben saját magadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni.
Vállalni kell a felelősséget. A körülményeken, az évszakokon vagy a széljáráson nem tudunk változtatni, magunkon azonban igen.
Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.
A fejfájás egyfajta önostorozás. Ha legközelebb megfájdul a fejed, gondold át, mennyiben és miért hibáztatod magad.