1219 idézet
Nagyon sokáig kívül kerestem a boldogságot, másoktól vártam azt. Az elmúlt években egyre inkább rájöttem, hogy belül kell keresnem, önmagamban. Akkor tudok adni is a legtöbbet, ha belül rendben vagyok. A boldogságot nem lehet kierőszakolni, nem lehet üstökön ragadni és birtokolni, különös portéka az. Inkább a szeretet és a könnyedség szüli. Leginkább akkor érzem, amikor a feleségemmel vagy a fiaimmal, az unokámmal lehetek, vagy épp a színpadon vagyok.
Mindig, mindenhol ugyanaz a Pataky Attila vagyok, de nem vagyok azonos egyetlen szerepemmel sem, és azzal sem, amit mások rólam gondolnak, mi több, tíz vagy pláne negyven évvel ezelőtti önmagammal sem. A rockzenészt azonosítják a színpadi megjelenésével és egykori önmagával, de még egy rockertől sem tagadható meg a változás joga. Folyamatosan változunk, fejlődünk.
A rák lelkemmel nagyon szolgálatkészen éltem az életemet, nagyon szerettem volna, hogy mindenki szeressen. Mindig próbáltam megmagyarázni mit miért teszek, de erről mostanában eléggé letettem. Nem szeretnék senkit megbántani, de nagyon megnézem, hogy kire szánok időt.
Az önkifejezés nehéz és önző dolog. Mindent felfal, még az ént is. A végén rájössz, hogy nincs már éned, amit kifejezhetnél.
Vagyunk így néhányan… csak lassan melegszünk fel… nem olyan könnyű ám szeretni… elkövetünk egy csomó baklövést.
A pszichoszomatikus betegségek lelki eredetűek, és esetükben fontos lehet átgondolni, hogy a tünetek megjelenésével mit akar számunkra üzenni a pszichénk. A tüneteink sok esetben arra kényszerítenek bennünket, hogy figyeljünk magunkra, foglalkozzunk az életünkkel, jóllétünkkel, és ne mindig valami önmagunkon kívülin – a munkán, a családon – legyen a fókuszunk. Keserves tanulás ez, emiatt fontos, hogy az öngondoskodás és az önszeretet gyakorlásával elérjük, hogy ne betegítsük meg önmagunkat.
Mit jelent az, hogy önazonos? Most, hogy ráébredtél, hogy Bözsi létezik, és az elméd nagy részét ő vezérli, az eddigi önazonosság mit is jelent pontosan? Lehet, hogy negyven évig az volt az élményed, hogy önazonos döntéseket hoztál, és negyven év után ráébredhetsz, hogy szülőazonos, társadalomazonos, sémaazonos, vagy Bözsi-azonos életnek kellene inkább nevezni, nem pedig önazonosnak. Ha azt sem tudod, ki vagy valójában, és hogyan irányítsd az elmédet, a gondolataidat, az érzéseidet, akkor hogy lehetsz önazonos? A vágyaid többsége gerjesztett vágy. Ha mögéjük nézel, rájössz, hogy még azok sem az tieid. Tele vagy célokkal, amelyek valójában nem is a te céljaid. Csak akarnád akarni őket. Gyakran pontosan ezért halogatsz, vagy hagyod félbe őket.
Nem vagyok egy zárkózott ember a való életben – bármit megosztok veled –, de a nagy nyilvánosságot tekintve már az elején világos volt számomra, hogy ha ezt a benyomást keltem, hogy mennyire zárkózott vagyok, akkor sokkal inkább tiszteletben tartják a magánszférámat. Létrehoztam egyfajta védőburkot, amellyel kizártam például azt, hogy sajtófotózást vállaljak a gyerekeimmel együtt.
Én nem Draco vagyok, Draco pedig nem Tom Felton. A kettőnk közti határvonal azonban nem fekete-fehér. Sokkal inkább a szürke árnyalatai alkotják.
Csak egyszer élünk, és az életedet eltöltheted azzal, hogy leragadsz a múltban, siránkozva vagy mérgelődve a rossz döntések miatt, melyeket hoztál, megkeseredve a mások által okozott fájdalmaktól, vagy tanulhatsz a múltból, és engeded, hogy megérkezzen a jövő.
Még én sem tudom biztosan, mi is az igazság magamat illetőleg. Teszem azt: mennyire vagyok bolond és mennyire épelméjű? Nem tudom. Különleges adottságom jóvoltából sokra vittem Londonban a mesterségemben. De Don Quijote a példa rá, hogy ha valaki ésszel sokra viszi, attól még sültbolond is lehet.
Az idézet, amelyik azt mondja, hogy nincs idő megállni és tűnődni – rám sose illett. Mintha életem jó részét, talán túl nagy részét azzal töltöttem volna, hogy csak álltam és nézelődtem, s ma reggel megint csak ezt csináltam.
Képzeld el az irigységet, mint egy folyót. Amikor mások sikerét, boldogságát vagy örömét látod, benned is megmozdul ez a víz. Néha csendesen csordogál, máskor viharosan hömpölyög, és elsodorja a nyugalmadat. De a folyó soha nem kívülről érkezik – a forrás benned van. Az irigység nem szégyen, hanem jelzés. Megmutatja, hol van benned hiány, mi az, amire mélyen vágysz, de még nem adtad meg magadnak. Ha csak szégyelled vagy elnyomod, a folyó tovább árad és egyre erősebb lesz. De ha megállsz és visszamész a forráshoz, meglátod: valójában nem a másik ember birtokolt kincse fáj, hanem a saját beteljesületlen álmaid, ki nem mondott szükségleteid. A pozitív pszichológia szerint minden érzelem – még az irigység is – lehetőség az önismeretre és fejlődésre. Ha mered feltenni a kérdést: „Mit mutat meg nekem ez az érzés? Mire vágyom én igazán?”, akkor a folyó többé nem elsodor, hanem erőforrássá válik. Ne feledd: a forrás benned van. És ha tisztítod, ápolod, szeretettel fordulsz magad felé, a folyó nem irigységet hoz majd, hanem inspirációt és belső békét.
Irigység idézetek, Önismeret idézetek, Pszichológia idézetek
Sokszor úgy ejtesz sebeket másokon – és mások rajtad –, hogy észre sem veszitek. Egy félmondat, egy hirtelen reakció, egy kimondatlan érzés mély nyomot hagyhat. Amikor megsérülsz, eleinte segíthet, ha próbálod megérteni a másik viselkedését – ez ad egy kis kontrollt. De ha túl sokáig ragadsz abban, hogy „miért tette?”, könnyen átcsúszol a hibáztatásba. Ott viszont megakad a gyógyulás. A valódi gyógyulás nem arról szól, hogy bűnbakot keresel. Hanem arról, hogy visszafordítod a figyelmet magad felé:
– Felismered, mi fáj igazán benned.
– Megengeded magadnak a gyász, a düh, a csalódás érzését.
– Lassan újra megtanulsz bízni – először önmagadban, aztán másokban is.
A gyógyulás útja ott kezdődik, amikor kimondod: „Nem tudom megváltoztatni, ami történt, de dönthetek arról, hogyan folytatom.” És ez a döntés mindig erősebb, mint maga a seb.
Könnyen hozzászoksz, hogy az légy, akinek mások látnak.
Sosem győzhetjük le a démonjainkat, de megtanulhatunk túlnőni rajtuk.
Nem mindig cselekszünk helyesen (…). Nem mindig a megfelelő dolgot mondjuk. Olykor úgy tűnik, mintha túlságosan fájna, mintsem szembe tudjunk nézni valamivel. Úgyhogy nem nézünk vele szembe. Egyszerűen nem nézünk oda. De attól még nem múlik el.
A légzésed vezessen! Nézz a szívedbe, lásd meg a fényt és a sötétséget is. Ha meg akarod magad ismerni, mindkettővel szembe kell nézned.
Mindenki azt hiszi magáról, hogy ő a jogfogalmat szentnek tartaná, és híven követné, hogyha másoktól is hasonlót várhatna. Csakhogy mindenki, saját magáról való jó véleménye mellett, mégis minden másnál feltételezi a gonosz érzületet. Így kölcsönösen mondják ki egymásra az ítéletet.
Furcsa, mennyire nem engedik a sebhelyek elfeledni, hogy a múltunk valóság. Sose feledjük, mi okozta őket.
