Minden ember legfontosabb csatája az, amelyet saját magával vív. Magamban kell rendet raknom.
Önismeret idézetek
Minden alkalommal, amikor elveszítjük az illúzióinkat, amikor valamit megtudunk, észreveszünk, veszteséget szenvedünk. Ilyenkor depressziósak leszünk. Nem lehet megtanulni valamit, nem lehet elveszíteni az ideált anélkül, hogy meg ne sirassuk. Mi tulajdonképpen nem siratunk meg semmit, csak illúziót vesztünk, de mégis csak vesztünk valamit. Ha valamilyen oknál fogva félünk attól, hogy nagyon szomorúak legyünk, félünk a depressziótól, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármit is megtudjunk, megtanuljunk. Aki nem volt még depressziós, nem tanult semmit. Minél inkább depressziósak vagytok, annál biztosabb, hogy éppen tanultok valamit.
Már látom, micsoda balgaság, hogy az emberek nagy része egèsz életében küzd valamilyen problémàval vagy egy halom komplexussal, és emiatt nem tudja elfogadni saját magát sem, nemhogy a világot és a többi embert. Így egyre csak őrlődik, és mélyíti a problémáit. Pedig ha tudná, micsoda egyszeri és megismételhetetlen csoda is ő valójában. S ennek oka, hogy olyan világot teremtünk magunknak szárazföldi életünkben, ahol előbb vesszük észre a másik ruháját, mint lényének ritka fényét.
Ám hogy megismerhessétek elmétek betegségét, korlátait, béklyóit és akadályait, és meg is értsétek azokat, nem szabad elítélnetek ezeket a dolgokat, nem szabad kijelentenetek, hogy azok jók vagy éppenséggel rosszak-e. Előítéletek nélkül kell megfigyelnetek őket, anélkül hogy véleményt alkotnátok róluk – és ez különösen nehéz feladat, mivel pontosan az efféle ítéletalkotásra neveltek benneteket.












