Ha a nő érdekes, akkor nem egyszerű. Ha egyszerű, akkor nem érdekes. Ha megéri neked, nem fogod feladni. Ha feladod, nem érdemled meg. (…) Az igazság az, hogy mindenki bántani fog. Csak meg kell találnod azt az egyet, akiért érdemes szenvedni.
A macska a magányos nők mentsége arra, hogy magukban beszélhessenek.
Riefenstahl kisasszony megint hisztériázik. Ezekkel a megvadult nőkkel nem lehet együtt dolgozni. Félmillióval többet kér a filmjéhez, és egyszerre kettőt is akar csinálni. S persze közben valami bűzlik körülötte. Rideg vagyok vele, mire sírni kezd. Ez az asszonyok végső fegyvere. Ettől persze én már rég nem hatódom meg. Dolgozzon és tartson rendet maga körül.
(Joseph Goebbels: Napló)
A nők oda vannak értem, én is oda vagyok értük,
térden, ha már szépen kértem akkor
maradj szépen térden.
Jó pár évvel ezelőtt egy rádiós kollégám megkérdezte, hogy vittem-e már föl nőt a Gellért-hegy tetejére, hogy megmutassam a Duna fölött a lenyugvó nap csillogó sugarait, amint bearanyozzák a méltóságteljesen sikló hajókat, uszályokat. Csodálkozva kérdeztem, hogy mégis mi a jó istenért vinnék én fel nőt alkonyatkor a Gellért-hegy tetejére, mire ő rezignáltan azt mondta, hogy ha ő 183 cm lenne, mint én és nem kicsi, kopasz, akkor ő se törné magát.
Aki császárral akar szülni, az bolond! Jobb lenne, ha csak akkor végeznék el, ha muszáj. Tessék tudomásul venni: a császármetszés nagyon komoly kockázatokkal járó műtét, nem kedvtelésre van, nem válaszható lehetőség. Nem az a szerepe, hogy az anyuka megússza a fájdalmakat. Arra találták ki, hogy indokolt esetben megmentsék a baba vagy az anya életét. Szörnyű élmény volt. Nagyon sokáig voltak fájdalmaim, minden bajom. Nem értem azokat a nőket, akik ezt szeretnék, és az orvosokat sem, akik indok nélkül megcsinálják.
Tény, hogy a nők más logikával is képesek megközelíteni egy problémát, több árnyalatot észrevesznek.
A nők leheltek gyengédséget és gondoskodást az emberiség durva fejlődésébe.
Mivel manapság egy nő leginkább a külsejével, feltűnő szépségével tud sikert elérni, ezért van az, hogy a legtöbb beteljesült királynő-ego a szépnek mondott nők sajátja.
Ha megfigyeled, általában annak az asszonynak van a legtüzesebb szeretője, amelyik a legnagyobb papucsférjet tartja otthon, mégpedig azért, mert éppúgy szüksége van a biztonság érzésére, mint arra, hogy olyan erő birtokolja, amely bármikor elemésztheti.
A nő nem bólogató majomra, és nem is egy vérengző fenevadra vágyik, hanem arra, hogy vele s mellette sétáljon a tigris.
A nő nem a szuperhímre vágyik, nem a hercegre a fehér lovon. Persze az egója meg-megszurkálja, egy-egy éles megjegyzéssel megpiszkálja a férfit, de nem Mr. tökéletesre van szüksége, hanem egy olyan hús-vér férfira, aki szeretettel, figyelemmel és megbecsüléssel öleli körül.
A nőkben hatalmas gyűlölet tud felhalmozódni, ha a kapcsolatuk nem úgy alakul egy férfival, ahogyan elképzelik… Tényleg, és a barátság! A legtöbb ember úgy tartja, hogy valójában csak férfibarátság létezik, mert a nők nem képesek rá.
A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.
Ha te valóban adnál, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy „kapni”. Ebben az esetben te nem adni, csak üzletelni akarsz. S amikor nem kapod vissza az elvárt érzelmet, nekiállsz balhézni: ha már szép szóval nem tudtad kizsarolni a figyelmet, megszerzed erővel. Hisztizel, duzzogsz és megbántódsz, mert tudod, hogy ezek az érzelmek a férfiaknak mindig energiaveszteséget jelentenek. (…) Ha az asszony akarata érvényesítéseképpen belekezd a hisztibe, a férj azonnal ráhagyja, és menekülőre fogja a dolgot.
Tényleg azt hiszed, hogy a szeretet jele az, ha bántod a másikat? Persze, hogy nem. A szenvedésben – leszámítva a szado-mazo klubot – szó sincs szeretetről. S a női-ego mindig legyártja az indokot a pasas kínozására: az egyik legáltalánosabb energiazsaroló trükk az „én csak adok, te pedig nem törődsz velem” című vita.