Igen a nők szeretik, ha meghallgatják őket. Ha őszintén meghallgatják őket. Ha valóban befogadják a lényüket. Ha a figyelmesség szívből jön, életet ad. Ha nem, akkor csak színházat, majd lassú sorvadást.
Ha a nő nem kap pozitív visszajelzést a közeledésére, általában kipörgeti magából a vágyat, és egyszer csak úgy néz rád, mint bárki másra. Nem véletlenül mondja a legtöbb tapasztalt férfi, hogy míg a női lélek kinyitásához sok kulcs létezik, lehetőség kevés.
A lelkem még mindig vad és fiatal, de már nem érzem szükségét, hogy állandóan szép nőkkel jelenjek meg a nyilvánosság előtt. Nem elhatároztam, hogy így lesz, egyszerűen csak nem érzem már helyesnek ezt az én koromban. Ha a férfiak igazán őszinték magukhoz, akkor belátják, hogy mindent a nők miatt csinálnak. Én a nők miatt lettem színész, ahogy sok más pályatársam is. Voltak időszakok az életemben, amikor tudtam, hogy ellenállhatatlan vagyok a szebbik nem számára, de most már nincs így, ez pedig szomorúvá tesz.
Veszélyes egy nőt megfosztani az ábrándjaitól, akárcsak egy tigristől elrabolni a kölykét.
A nők rejtett életet élnek, sokszor olyasmit is megtesznek, ami meghaladja ez ember képzeletét.
Mindig akad valahol egy fehérnép, aki még a legelvetemültebb férfit is megsiratja.
A japán nők ösztönszerűen értik a tegnapot, a mát és a holnapot. Ezt akár bölcsességnek is hívhatjuk. És kitartóak. Az amerikai nők ezzel szemben csak a mát ismerik, s ha egyetlen nap nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, azonnal atomjaikra esnek szét.
A nők sorsa a szenvedés; nem csoda, ha mindig azt követelték: szeressék őket.
Sokszor a nő áldozatul esik a férfi egoizmusának, vagyis az új élet létrehozásában részes férfi nem vállalja az ezzel járó felelősséget, hanem a nőre hárítja, mintha a nő lenne az egyedüli”bűnös”. Amikor a nőnek a legnagyobb szüksége van a férfi támaszára, a férfi cinikus egoistaként viselkedik, aki kihasználja a nő gyöngeségét és szeretetét, de nem vállalja felelős kötelességét tettéért.
Senki be becsülje alá az olvasó nőket! Nemcsak okosabbak lesznek, nemcsak egosita módon szórakoztatják magukat, de nagyon jól tudnak egyedül lenni is. Az olvasás az egyedüllét egyik nagy öröme, amikor magunkra maradunk a saját képzeletünkkel és a szerző fantáziájával. Olyan ez, mint mikor az anya először azt szeretné, hogy gyermeke szép csendben üldögéljen egy könyvvel a sarokban, majd rájön, hogy az olvasó gyerek nem feltétlenül lesz könnyebben kezelhető, hanem dacossá válik, és az olvasás által kilopja magát az őt körülvevő világból – ezt pedig a világ nem veszi szívesen. Ugyanez a helyzet az olvasó nővel is.
A nők természetüknél fogva önbizalomhiányos teremtmények, és ha az érzékeny harmincötös korhatárt átlépve még nem állapodtak meg, akkor valószínűleg olyan pasashoz mennek hozzá, akinek kopasz foltja és arany szíve van.
Sok nőnek nem a nyilvános beszédtől való félelmét kell leküzdenie, sokkal inkább az önbizalomhiány és az önutálat az, ami visszatartja őket attól, hogy mások előtt meg merjenek szólalni.
Férfiak milliói kívánták azt, bárcsak nekik is annyi bajuk lenne a nőkkel, mint Woody Allennek.
– A nők hülyék – mondta Jorg.
– Csak óvatosan – mondta Serege –, mert emellett szörnyű bosszúra is képesek…
Ha egyszer egy nő ellened fordul, felejtsd el. Lehet, hogy szeretnek, de aztán egyszer csak valami elpattan bennük. Rezzenéstelen arccal végignézik, ahogy elüt egy autó, még rád is köpnek.
A legbüszkébb nőkből lesznek a legalázatosabb rabszolgák.
Több nőnek kellene különböző vezetői pozíciókban lennie, mert a nők azok, akik szinte mindenről döntenek otthon.
A lányok hamarabb megtanulják, mi az érzés, mint a férfiak, mi a gondolkozás.
A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.