Minden lánynak joga van ahhoz, hogy szeressék.
A nők pontosan tudják, mi a fájdalom, nem tudnak akkorát puffanni, hogy ne lennének képesek leporolni magukat és folytatni, és néha bőgnek belül, kifelé meg kőkemények. Ilyenek vagyunk, ilyen vagyok én is.
Szeretem a férfiakat. Jó, hogy a világon vannak. Bár mi, nők egy fokkal jobbak vagyunk. Erősebbek, szívósabbak, kitartóbbak. A férfi olyan, mint a vacsora végén a desszert. Jó, ha van, de megvagy nélküle.
Mit kezdel kinn a világban? Szép arcod, eszed, tehetséged van, de azt mondják, hogy erényes nő semmit sem ér el ezekkel.
Én tudom, hogy minden nő, aki a munka, a háztartás és a család háromszögében próbál 100%-osan jelen lenni, ők valódi hősök. Nekik köszönhető, hogy ez az ország még mindig működik. És tudom, hogy egyszer eljön az idő, amikor Magyarországon a nők munkáját – legyen az látható vagy láthatatlan – végre ugyanúgy megbecsülik, mint a férfiakét.
Kedveltek a lányok, mert nem zsarnokoskodtam felettük, nem akartam őket kisajátítani magamnak, nem telepedtem rájuk, s nem faggattam egyiket sem, hogy: hol voltál, kivel, mit csináltál? Mindig meghagytam a szabadságukat, függetlenségüket, mert cserébe könnyen elvárhattam ugyanezt.
Asszonyért nem méltó vívni,
Mert, ha tiszta, nincs is ok;
Ha nem az már, olyanért meg
Egy lövet port szánni sok.
Nem kell ahhoz tagadnunk a biológia jelentőségét, hogy megkérdőjelezzük a meghatározást, amely szerint a nő természete teljes egészében azon alapszik, hogy biológiailag különbözik a férfitól.
Talán mert nagyon tisztelem őket, meggyőződésem, hogy a mai nők olcsó, régi trükkök nélkül is tudnak hódítani. Meg azt is gondolom, hogy a férfiak manapság már nem kapják úgy fel a fejüket egy kipakolt mell vagy egy harisnyatartó láttán.
Remélem, nem gondolja, hogy egy ötvenes nőt öregnek tartok!
Felnőttnek tekintem, aki tudja, hogy nem cicababa.
Egy hölgy sosem izgatja fel magát, és mindig halkan és nyugodtan beszél. Mindig megőrzi az önuralmát.
Olyanok a székely asszonyok, hogy nem kiabálnak, nem zúgolódnak, nem pörölnek. Ha megtudják, hogy megcsalod őket, megfőzik vacsorára a legkedvesebb ételed. És utána a kedvedre is tesznek. Aztán, mikor elaludtál, nagyon csendben, nagyon halkan, nagyon szépen és ügyesen elvágják a torkodat.
Számtalanszor tapasztaltam: a szerelmi párharcban a nőknek sokkal fejlettebbek az ösztöneik, és jobbak a reflexeik. Mindig kerül náluk kijátszatlan adu. Legalább is addig kerül, míg ki nem játsszák az utolsót.
Nem lehet a női szépséggel betelni. És mind másképpen szép – nekem azok a nők a legszebbek, akik a maguk módján szépek -; fájdalmasan, gyötrelmesen szépek tudnak lenni.