Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.
A szenvedélyt kell követni. Az az ember, aki szenvedélyből dolgozik, mindig gazdagabb, mint az, aki a pénzért dolgozik.
Ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.
Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben.
A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé.
Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.
Ha a munka jó dolog volna, a gazdagok megtartották volna maguknak.
Pont annyira viszem haza a melót, mint egy könyvelő vagy marketingigazgató.
A műszak elején kiküldött e-mailek, bejelentések jóllehet „lényegre törőek”, nem feltétlenül bátorítják a beszélgetéseket, a pletykálkodást és a spontán problémamegoldást. Sőt, ami azt illeti, az e-mail a legkevésbé értékes kommunikációs forma. Ugyanis túlzottan hatékony. A csevegés a konyhában a hűtő előtt – amit a menedzserek elvesztegetett időnek éreznek – számít igazán. Lehet, hogy elvesztegetett időnek tűnik, de a munkatársak ilyenkor épp nagyon fontos munkát végeznek: közvetlen kommunikációval erősítik a csoporton belüli harmonikus kapcsolatokat.
Legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk az idő, és ha méltányosan akarunk bánni vele, fontossági sorrendeket kell felállítanunk.
Lustának érzem magam, ha nem dolgozok. Minden üzleti érzékemet az édesapámnak köszönhetem. Ő mindig hitt bennem, és azt hiszem, az utolsó dolog, amit mondott nekem, mielőtt elment, az volt, hogy „Tudom, hogy rendben leszel. Nem aggódok miattad!”.
A legnagyszerűbb dolog, amit apám tanított nekem akkor jött, mikor egy telefonfülkéből hívtam. Mondom neki: Éhes vagyok. Még buszra sincs pénzem. Kérlek. Nincs más lehetőségem. Erre ő: Pff, szerezz munkát.
Nem lehet úgy vezetni, hogy ütöd az emberek fejét – az tettlegesség, nem vezetés.
Az, hogy több embert öl meg az idegesség, mint a munka, azért van, mert több az ideges, mint a dolgozó ember.
Ha hűségesen robotolsz napi nyolc órát, végül elérheted, hogy főnökké tegyenek, és napi tizenkét órát robotolj.
A világ tele van készséges emberekkel. Az egyik fele kész dolgozni, a másik fele kész hagyni őket dolgozni.
