Úgy tűnik, hogy az emberek nagy-nagy többsége mindig is a múltban élte az életét. Más szóval, saját magukat kárhoztatták fél életre azáltal, hogy régi képekhez ragaszkodtak.
Jelen pillanataik nagy részét sokan a halottak és a felejtendő múlt időzónájában való szellemi botorkálással töltik.
A múlt csak annyiban hasznos, amennyiben megmutatja a fejlődés útját és módját.