Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.
Nyilván nem az az érdekesb: hogy a kenyeret… kinyér, vagy Brod, vagy panis-nak nevezik, hanem arról előre gondoskodni, hogy szükség esetén ne hiányozzék.
Szívesen élnék pár évig valamilyen egzotikus helyen a családdal. Jó lenne kipróbálni, milyen az, amikor nem kell sietni, amikor az élet ritmusa lassúbb, nyugodtabb.
A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti.
Tanulni is megnyugtató. Messziről jött barátokkal beszélgetni is öröm. Ha az embert nem méltányolják s mégse duzzog, az is bölcs.
Megpróbálom az életben a hétköznapi dolgokat élvezni. Elmegyek vacsorázni, moziba, tévézek, vagy bevásárolok a szupermarketben.
Elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az ember! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt.
Az emberi faj legmélyebb rejtélyei a fürdőszoba eldugott szegleteiben lakoznak, ahová azért megyünk, hogy egyedül legyünk, hogy szembenézzünk tükörképünkkel, hogy lecsutakoljuk, levakarjuk irhánkat, hogy átsegítsük öregedő, ráncos testünket egy újabb napon, hogy megtisztuljunk és elfrissüljünk, hogy kifessük és szagtalanítsuk bőrünket, hogy eltöprengjünk és jó tanácsot kérjünk a jövendőmondóktól, hogy legjobb formánkat varázsoljuk elő.
A nevetés, olykor keserű nevetés védi meg attól, hogy ne hagyjon nyomot rajta a mocsok és őrület.
A mi feladatunk nem az, hogy megjósoljuk a jövőt, hanem hogy felkészüljünk rá.
Az igazi szent a nép között járkál, azzal eszik és alszik, és a piacon ad és vesz, és megnősül, és a társalgásban részt vesz – és Istent soha, egyetlen pillanatra sem felejti el.
A jó kávé elengedhetetlenül szükséges egy újabb, megint csak semmittevésbe fulladó nap kezdetén. Az illata csábító, az íze édes, és mégis keserűség és sajnálkozás marad utána. És ebben, vitán felül, csakis a szerelem örömeihez fogható.
Elnézni a kukorica növekedését, a rügyek kipattanását, megpihenni az ekevas vagy a kapa fölött; olvasni, gondolkodni, szeretni, reménykedni, imádkozni – ezek a dolgok teszik boldoggá az embereket.
A legszebb és legemlékezetesebb napok éppen azok, amelyeken sok csendes örömben van részünk, örömökben, amelyek úgy követik egymást, mint szálról lepergő tompa fényű gyöngyök, s nem azok, amikor valami remek, izgalmas vagy nagyszabású esemény történik.
Néha az apróságok számítanak. Mindaz, amit nap mint nap csinálsz. Mindaz, amit minden egyes nap teszel másokért. Ha kicsiben is, de megmented a világot.
Olyan izgalmas, fordulatokkal teli életet kell élni, és – mint Eleanor Roosevelt mondta – mindennap tenni kell valamit, amitől mi magunk is megijedünk!
A legnagyobb hősök azok, akik a belföldi ügyek mindennapi őrlésében kötelességüket szolgálják, miközben a világ őrjöngő dreidelként forog.
Átlagember vagyok abból a szempontból, hogy éppúgy próbálok normális családi életet élni, mint bárki más. Igaz, olykor szeretnék észrevétlen maradni, anélkül, hogy mindenki engem figyel.