Elült a por, a napnak már csak vörös emléke hunyorgott az ég alján, de a kertek öreg fái alatt (…), a nádas árnyán, puha, nagy kazlak mellett ott osont már a Sötétség kisebbik szolgája, a Szürkület.
A nevetés nem sok dolgon változtat, csak a hétköznapjaink minőségén.
Az, hogy hogyan érzem magam a bőrömben, egyáltalán nem magánügy. Az, hogy hogy vagyok, hatással van a családomra, a páromra, a munkatársaimra, mindenkire, akivel kapcsolatba kerülök.
Korunk tragikus létélménye, hogy felmorzsolódtak azok az értékek, amelyek az élet biztonságát és kereteit nyújthatnák. Nincs, ami szívet melengető, maradéktalan örömöt szerezhetne. A mindennapi élet lélektelen, elgépiesedett, érzelemszegény, boldogsághiányos, önreflektív tudatosság nélküli, reménytelen, célját-értelmét illetően kiüresedett. Az életgyakorlat robotalizálódott, a munkára fordítandó idő felfalja a magánéleti időt.
Egy olyan nap volt, amikor bármelyik percben leeshet a hó… és a levegő tele van elektromossággal… szinte hallani lehet. És ez a zacskó csak táncolt velem… mint egy kisgyerek, ha könyörög, hogy játssz vele. 15 percen át. Ekkor jöttem rá, hogy ott van… ez a teljes élet, a dolgok mögött… és ez a hihetetlen jótékony erő, mely azt akarja, hogy tudjam, nincs okom félni… (…) Néha olyan sok a szépség a világban, úgy érzem, ki se bírom. És a szívem egyszer csak megszakad.
Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.
Elfutni vágyom enmagamtól!
Messzire vinném átkomat,
de sarkon űz egy vad kalandor,
a lét-üszök – a Gondolat.
Nem változik semmi,
ha körbe nézek, tényleg,
itt minden megszokott,
és nem látszik a lényeg.
Nem változnak a nappalok,
se jobb, se rosszabb nem vagyok,
nem változnak az emberek,
ne izgulj, itt nem változik semmi.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, újra a fogság
és egy nappal az élet is.
Ó, ringó délután, adj nyugalmat,
lefekszem én is, később dolgozom.
Napod fénye már a bokrokon lóg,
s amott az este jő a dombokon.
Őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek, csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyanott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
Alkohol idézetek, Charles Bukowski idézetek az alkoholról, Mindennapok idézetek
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Naponta 81 spanglit szívok, persze nem mindet tekerem meg magamnak. Sokat megcsinálnak nekem.
Az igényesség nem az ilyen-olyan luxus autó, a palota és a gyémántgyűrű, hanem a mindennapi életben tanúsított magatartás.
Én egy gyerek vagyok. Egy nagy hülyegyerek, aki mindennap mókázni akar, nevettetni akar, jól akar élni, ami persze soha nem sikerül, és ki akarja venni a napból azokat a pici, fontos dolgokat a maga számára, amik az élethez feltétlenül kellenek.
Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyűbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni.
A focisták is emberek, és ami a hétköznapokban történik velünk, azok ugyanúgy befolyásolnak minket, mint bárki mást. De minél professzionálisabb szinten tart valaki, annál erősebbnek kell lennie, annál jobban oda kell figyelnie, hogy ezek a dolgok a pályán ne látszanak. Ezért fizetnek minket.
Minden nap új lehetőségeket hoz, és vagy a félelem felé hajlasz, vagy a szeretet felé. Mindig van választásunk, de gyakran (meglehetősen öntudatlanul) a félelem az alapbeállításunk.
Szép csendben elpusztítjuk önmagunkat, minden kis apróság miatt képesek vagyunk aggódni!