177 idézet
A megbocsátás fontos és szép dolog, mert könnyíthet az ember lelkén, de egyúttal sajnos manipulációra is használható. Nézzük meg a kérdést egy kicsit közelebbről! Kinek kell megbocsátani? Annak, aki még bocsánatot sem kér? És ha kér, máris etikai kötelesség megbocsátani neki? És ha valaki nem bocsát meg, akkor nem is jó ember? Nem jó keresztény? Mintha gyakran ezt szuggerálnák bele a vallásos nevelés során az emberekbe. Lehet ez így igaz?
Megbocsátok magamnak minden hibáért, amit elkövettem. Csodálatos ember vagyok, aki előtt varázslatos jövő áll.
Miként az embereknek a bűnvallást, a kormányzatnak a megbocsátást tanácsoltam. Egyik fél sem fogadta meg a tanácsomat.
Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.
Ha sérelem ér, mindent megteszek azért, hogy képes legyek a megbocsátásra, mert enélkül a lelkem nem élhet békében. És a lelkem békéje fontosabb minden sérelemnél.
A királynak nemes erénye az irgalom, megtöri a harag erejét.
A szelídség az összes erények fáklyahordozója. (…) Az irgalmasság, a szelídség párja, szüli az alattvalók szeretetét, amely hatalmas testőrségként védi a fejedelmet.
Mert bármennyire szeretnénk, a megbocsátás nem tudja megváltoztatni a múltat. A jövőt viszont igen.
Mindent megbocsátok a legnagyobb zsarnoknak is, de midőn azt mondja: Nép! én néked majd ha megérsz, nagylelkűen jogokat és szabadságot adok, azt meg nem bocsáthatom. Hol vettétek ti a felesleges szabadságot és jogokat, hogy a magatokéin kívül csak úgy könnyen osztogathassatok?
Fátyolt vetni a személyes bántalmakra lehet, sőt midőn azt a haza érdeke kívánja, kötelesség is. De a komoly meggyőződéssel vallott elvekre fátyolt vetni nem szabad.
A megbocsátásban az a felemelő, hogy az a feszültség, ami egyébként a lelkedet emésztené, eliminálódik. Hiszen ma már jól tudjuk, hogy az a harag, amit egy másikkal szemben táplálsz, valójában téged mardos, a te sejtjeidet pusztítja, nem a másikét.
Aki meg tud bocsátani önmagának vagy embertársainak, az az emelkedett öröm és megkönnyebbülés lelki állapotába jut. A megbékélt lélekben könnyebben megszületik az öröm és a csendes boldogság érzése. Ezért képezi a megbocsátás a boldogság élményéhez vezető út fontos elemét.
A megbocsátás sokkal több, mint elnézést kérni; ez egy döntés arról, hogy elengeded a sérelmet, és engeded, hogy a szeretet újra áradjon.
Ha sose kérsz bocsánatot, nyert ügyed van, amikor mégis megteszed.
Nem bántam meg semmit, amit valaha is tettem, vagy mondtam. Minden okkal történt. Csak Isten gyermeke vagyok, aki elfogad és bármit is mondtam vagy csináltam, megbocsájtott, szóval ti se hibáztassatok, ne gyűlöljetek, utáljátok.
Az a baj, hogy én nem vagyok megbocsátó típus. Engem elég egyszer megsérteni, és úgy maradok. Hogy miért, nem tudom, azt viszont tudom, ezen már nem tudok változtatni. Lehet, nem is akarok.
Vagy megbocsátunk, vagy megunjuk és belebetegszünk.
A megbocsátás olyan, mint a levegő: szükségünk van rá, nélküle megfulladnánk.
A megbocsátás gyakorlása teszi lehetővé számunkra félelemben gyökerező múltunk elengedését, és azt, hogy a jelen pillanatba helyezkedjünk.
