A szelídség az összes erények fáklyahordozója. (…) Az irgalmasság, a szelídség párja, szüli az alattvalók szeretetét, amely hatalmas testőrségként védi a fejedelmet.
Megbocsátás idézetek
Mert bármennyire szeretnénk, a megbocsátás nem tudja megváltoztatni a múltat. A jövőt viszont igen.
Mindent megbocsátok a legnagyobb zsarnoknak is, de midőn azt mondja: Nép! én néked majd ha megérsz, nagylelkűen jogokat és szabadságot adok, azt meg nem bocsáthatom. Hol vettétek ti a felesleges szabadságot és jogokat, hogy a magatokéin kívül csak úgy könnyen osztogathassatok?
Fátyolt vetni a személyes bántalmakra lehet, sőt midőn azt a haza érdeke kívánja, kötelesség is. De a komoly meggyőződéssel vallott elvekre fátyolt vetni nem szabad.
A megbocsátásban az a felemelő, hogy az a feszültség, ami egyébként a lelkedet emésztené, eliminálódik. Hiszen ma már jól tudjuk, hogy az a harag, amit egy másikkal szemben táplálsz, valójában téged mardos, a te sejtjeidet pusztítja, nem a másikét.
Aki meg tud bocsátani önmagának vagy embertársainak, az az emelkedett öröm és megkönnyebbülés lelki állapotába jut. A megbékélt lélekben könnyebben megszületik az öröm és a csendes boldogság érzése. Ezért képezi a megbocsátás a boldogság élményéhez vezető út fontos elemét.
A megbocsátás sokkal több, mint elnézést kérni; ez egy döntés arról, hogy elengeded a sérelmet, és engeded, hogy a szeretet újra áradjon.
Ha sose kérsz bocsánatot, nyert ügyed van, amikor mégis megteszed.
Nem bántam meg semmit, amit valaha is tettem, vagy mondtam. Minden okkal történt. Csak Isten gyermeke vagyok, aki elfogad és bármit is mondtam vagy csináltam, megbocsájtott, szóval ti se hibáztassatok, ne gyűlöljetek, utáljátok.
Az a baj, hogy én nem vagyok megbocsátó típus. Engem elég egyszer megsérteni, és úgy maradok. Hogy miért, nem tudom, azt viszont tudom, ezen már nem tudok változtatni. Lehet, nem is akarok.
Vagy megbocsátunk, vagy megunjuk és belebetegszünk.
A megbocsátás olyan, mint a levegő: szükségünk van rá, nélküle megfulladnánk.
A megbocsátás gyakorlása teszi lehetővé számunkra félelemben gyökerező múltunk elengedését, és azt, hogy a jelen pillanatba helyezkedjünk.
A megbocsátás a szeretetteljes és csodákkal teli élet alapja.
Sokkal könnyebb megbocsátanom, mint gondoltam. A megbocsátás gondtalanná és szabaddá tesz.
A megbocsátás felszabadítja a lelket és elűzi a félelmet.
Megbocsátok azoknak, akik szükségből gyilkolnak és lopnak, de egy árulónak soha.
A bolygón csupán egyetlen gonosztevő létezik: az emberi tudattalanság. Ez a felismerés az igazi megbocsátás. A megbocsátással áldozatidentitásod szertefoszlik, s megjelenik valódi erőd: a jelenlét ereje. Ahelyett, hogy a sötétséget hibáztatnád, fényt hozol be.
A megbocsátás természetes módon következik be, amint megérted, hogy a sérelemnek nincs egyéb célja, mint megerősíteni az én hamis tudatát, fenntartani az egót.
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.