A bosszú táplálja a gyűlöletet, a megbocsátás megszabadít tőle.
Guillaume Musso
1974. június 6. -
francia író
Ez volt az igazi New York. A soknemzetiségű és multikulturális városban egy-egy pillanatra majdnem elhitte az ember, hogy a nagy testvériség mégsem csak utópia.
Neurológusként jól tudta, hogy a szerelem voltaképpen biológia: hormonok és neurotranszmitterek.
A lelke mélyén érzi, hogy nincs már benzin a tartályban. És mi lenne inspirálóbb és lelkesítőbb, mint egy új szerelem megélése?
Megegyeztek, hogy kerülik a hosszú búcsújeleneteket. Tisztában vannak azzal, hogy a néhány utólag lopott pillanat több fájdalmat tartogat számukra, mint vigaszt, s csak megnehezíti az elválást.
Hogyan lehettünk (…) egy hónapig olyan boldogok, miközben te tudtad, hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad, hogy továbbra is szép és jókedvű maradtál? És én honnan vettem a bátorságot, hogy ne omoljak össze. (…) Lassan egy éve, hogy magamra hagytál. Annyira hiányzol… Tegnap volt a születésnapom, de úgy érzem, már nincs is korom.
Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom… Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon.
Ne azt gondoljuk, hogy szeretném, hanem azt, hogy akarom! Ne azt gondoljuk, hogy megtehetném, hanem azt, hogy meg tudom tenni!
Szedd össze magad! Az élet szép. Mindened megvan, amire csak vágysz. És nagyon jól tudod, hogy az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagyunk.
Szinte semmim sincs, de megőriztem két dolgot, amit a nálam gazdagabb emberek nagy része már régen elveszített: a méltóságomat és a tisztességemet.
Semmit ne bízz a véletlenre! Tarts ki az utolsó esélyig!