Furcsább vagyok, mint gondolnád. Nagyon szeretek egyedül lenni. A három gyerekkel otthon folyamatos a nyüzsgés, ami végül kimerít, és szükségem van egy kis magányra.
Magány idézetek
Elszenvedője, néma tanúja vagyok az életemnek, nem aktív részese, alakítója. A téli hónapok szürke egyhangúsága és a rám zúduló magány gyorsan lök a depresszió gödrébe.
Ki nem üldögélt még úgy bárban, hogy a zokogó szaxofonok lármájában, a bár zajos forgatagában odavet egy-egy szót a társaságnak, mégis nyomasztóan egyedül érzi magát?
Minél tovább van egyedül az ember, annál jobban vágyakozik a szeretetre és a megértésre
Együtt élni valakivel, akit szeretünk, nagyobb magány, mint a teljes egyedüllét!… ha az, akit szeretünk, nem szeret.
Jobb néha egyedül menni, szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely nem a miénk, s méltatlan hozzánk.
Az élet nagyon kemény tud lenni azokhoz, akik egyedül állnak a világban.
Igazi boldogság csak a magányban található.
Mert fokozatai vannak a magánynak is. Az empirikus magány mint puszta egyedüllét, ha átmeneti, nem is valódi magány. Sőt, lehet fényűzés vagy „diéta” a társaslét nehéz lakomái közt. Az egyén társtalansága a hiány átélésével együtt már magány – bár az elhagyott ember még tagja lehet egy eszmei közösségnek. A szubsztanciális magányban az egyén nem más egyének közt van egyedül, hanem világuktól is el van különülve; egy kommunikálhatatlan saját világban.
Érdekelt ez az ember, aki még nálam is zárkózottabb.
Jó néha az embernek kicsit egyedül lenni, önmagával egy kis számadást tenni, az elmúlt esztendővel is számot vetni, és megdorgálni és megdicsérni önmagát komolyan, ahol kell, ahol helyénvaló.
A félelem elkülönít, egyedül érzed magad tőle, elvág mindentől. De a szerelem… a szerelem épp az ellenkezőjét teszi: egyesít.
Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.
Ennyire egyedül még életemben nem éreztem magam. A most pörgő zenetársakkal nem igazán tudok kommunikálni – talán Manu és Kevin az egyetlen, akikkel tudok váltani pár szót –, de ezen kívül senki. A régi barátaimmal kényelmetlen a kapcsolat, mert alkohol és drog nélkül Magyarországon eleve nehéz fenntartani a kapcsolatokat. Szociális életem 0 .
(Facebook – 2025. február 27.)
Én Magyarországon nem találom a helyem. Gyakran megyek száműzetésbe Amerikától Kelet-Ázsiáig bárhová, hogy ne legyek itt, tényleg, akárhová elmegyek, csak itthon ne kelljen lennem, ami a végén persze azzal jár, hogy viszont onnan, ahová így elvetődöm, rendszerint megtörve, még magányosabban, csalódottan és kiábrándulva érkezem vissza újra meg újra. Mert nincs már hely a világon, ahonnan ne megtörve, magányosan, csalódottan és kiábrándulva érkezne haza az afféle alak, mint én. S ami még rosszabb, ebből az is következik, hogy a vágyódásainknak sincs már semmi értelme, mert lassan, sok évnyi kényszerű vándorlás után egyre határozottabban azt súgja valami: nincs hely sem, ahová érdemes lenne elvágyódni. Hogy nincs már sehol semmi. Itthon tehát egy negatív vonzás, külföldön pedig egy pozitív taszítás. És ha mindez úgy hangoznék, mint valami új fejlemény az életemben, akkor itt rögtön hozzáfűzöm: nem csupán most nem találom a helyem itthon, nem találtam én azt korábban sem. Abba születtem bele, hogy azzal az esztétikai és morális érzékenységgel, amire engem ítéltek, ebben az országban nem lehet megmaradni.
Az az ember, aki sokáig magányos, arra vágyik, hogy kelljen valakinek.
Senki sem élhet úgy, hogy nincs egyebe a világon, csak önmaga.
A magány ellen remek gyógyír a könyvekben rejlő mesék varázsa, a gyerekek érzelmeket élnek át, a történetek részesévé válnak, feloldódnak benne, s míg olvasnak, nem érzik a mélyben bujkáló magány érzését.
Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.
Életem első karácsonya egyedül. Nem, már évek óta nincs nagy Ő! Majd lesz, ha eljön az ideje. És bőven elég egy kis ő is! Tudják, miért jó egyedül karácsonyozni? Mert tuti, hogy olyan ajándékot kapok, amilyenre vágyom! Mert üvöltve énekelhetem a legnyálasabb karácsonyi zenéket, és senkit nem zavar! Mert pizsamában is lehetek, amikor jön a Jézuska! Mert én eszem meg az összes szaloncukrot! Mert tudom, hogy ez is csak egy nap, amikor teljes erővel szerethetem magam! Mert megtörtént, amitől a legjobban féltem, és mégsem dőlt össze a világ!