Együtt élni valakivel, akit szeretünk, nagyobb magány, mint a teljes egyedüllét!… ha az, akit szeretünk, nem szeret.
Magány idézetek
Jobb néha egyedül menni, szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely nem a miénk, s méltatlan hozzánk.
Az élet nagyon kemény tud lenni azokhoz, akik egyedül állnak a világban.
Igazi boldogság csak a magányban található.
Érdekelt ez az ember, aki még nálam is zárkózottabb.
Jó néha az embernek kicsit egyedül lenni, önmagával egy kis számadást tenni, az elmúlt esztendővel is számot vetni, és megdorgálni és megdicsérni önmagát komolyan, ahol kell, ahol helyénvaló.
A félelem elkülönít, egyedül érzed magad tőle, elvág mindentől. De a szerelem… a szerelem épp az ellenkezőjét teszi: egyesít.
Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.
Ennyire egyedül még életemben nem éreztem magam. A most pörgő zenetársakkal nem igazán tudok kommunikálni – talán Manu és Kevin az egyetlen, akikkel tudok váltani pár szót –, de ezen kívül senki. A régi barátaimmal kényelmetlen a kapcsolat, mert alkohol és drog nélkül Magyarországon eleve nehéz fenntartani a kapcsolatokat. Szociális életem 0 .
(Facebook – 2025. február 27.)
Én Magyarországon nem találom a helyem. Gyakran megyek száműzetésbe Amerikától Kelet-Ázsiáig bárhová, hogy ne legyek itt, tényleg, akárhová elmegyek, csak itthon ne kelljen lennem, ami a végén persze azzal jár, hogy viszont onnan, ahová így elvetődöm, rendszerint megtörve, még magányosabban, csalódottan és kiábrándulva érkezem vissza újra meg újra. Mert nincs már hely a világon, ahonnan ne megtörve, magányosan, csalódottan és kiábrándulva érkezne haza az afféle alak, mint én. S ami még rosszabb, ebből az is következik, hogy a vágyódásainknak sincs már semmi értelme, mert lassan, sok évnyi kényszerű vándorlás után egyre határozottabban azt súgja valami: nincs hely sem, ahová érdemes lenne elvágyódni. Hogy nincs már sehol semmi. Itthon tehát egy negatív vonzás, külföldön pedig egy pozitív taszítás. És ha mindez úgy hangoznék, mint valami új fejlemény az életemben, akkor itt rögtön hozzáfűzöm: nem csupán most nem találom a helyem itthon, nem találtam én azt korábban sem. Abba születtem bele, hogy azzal az esztétikai és morális érzékenységgel, amire engem ítéltek, ebben az országban nem lehet megmaradni.
Az az ember, aki sokáig magányos, arra vágyik, hogy kelljen valakinek.
Senki sem élhet úgy, hogy nincs egyebe a világon, csak önmaga.
A magány ellen remek gyógyír a könyvekben rejlő mesék varázsa, a gyerekek érzelmeket élnek át, a történetek részesévé válnak, feloldódnak benne, s míg olvasnak, nem érzik a mélyben bujkáló magány érzését.
Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.
Életem első karácsonya egyedül. Nem, már évek óta nincs nagy Ő! Majd lesz, ha eljön az ideje. És bőven elég egy kis ő is! Tudják, miért jó egyedül karácsonyozni? Mert tuti, hogy olyan ajándékot kapok, amilyenre vágyom! Mert üvöltve énekelhetem a legnyálasabb karácsonyi zenéket, és senkit nem zavar! Mert pizsamában is lehetek, amikor jön a Jézuska! Mert én eszem meg az összes szaloncukrot! Mert tudom, hogy ez is csak egy nap, amikor teljes erővel szerethetem magam! Mert megtörtént, amitől a legjobban féltem, és mégsem dőlt össze a világ!
Hirtelen magányossá lett, de ez a szükséges és elengedhetetlen állapot ahhoz, hogy övé legyen a világ.
Az egyedüllét előhívja az önsajnálat és a paranoia pillanatait.
Mindjárt itt a karácsony. Az ünnep, amit mintha arra terveztek volna, hogy akinek nincs családja, az a lehető legrosszabbul érezze magát.
Nincs a világon senki, aki megosztaná velem a tál lencséjét.
Az borzalmas, ha New Yorkban késő éjjel felvihog valaki az utcán. Mérföldekre elhallatszik. És magányos és nyomott lesz tőle az ember.
