Tudom, hogy a félelem egyesek számára akadályt jelent, de számomra ez csak illúzió. A kudarc mindig arra késztetett, hogy legközelebb még keményebben próbálkozzak.
A sikerein nem gondolkodik el az ember, azokat csak örömmel nyugtázza, a kudarcainkat viszont többnyire másoknak vagy a körülményeknek tulajdonítjuk. Pedig a kudarcaink is a mieink. Érdemes hozzájuk foggal-körömmel ragaszkodni, sokkal többet lehet tanulni belőlük, mint a sikerből.
Nem kell félni a hibáktól, mert aki fél tőle, sosem próbál ki semmi újat.
Az emigránsok tipikus lelkiállapota, hogy retteg a bukástól, retteg attól, hogy nem sikerül az élete ebben az új környezetben, és borzasztó keményen dolgozik, mert fél.
A kudarc csupán megmondja, hogy valamit rosszul csinálok, de az is egy út a siker és az igazság felé.
A becsületes bukás nem szégyen, a bukástól való félelem ellenben az.
A sikertelenség csak alkalmat nyújt arra, hogy újra és okosabban kezdjük a munkát.
Soha nem féltem a bukástól, pedig sokat buktam életemben, de soha nem féltem tőle.
Ha teljes életet éltek, akkor kudarcok is fognak érni. Elbotlotok, elszúrjátok, elestek. De erősebbek lesztek tőle, és legközelebb majd jól csináljátok. Vagy majd utána, esetleg még azután.
(Beszéd az Ohiói Egyetem diplomaosztóján, Columbus, 2013. május)
Aki sikert feltételez, már törekszik is a sikerre. Aki kudarcot vár, hajlamos a kudarcra. Akár sikert, akár kudarcot képzelünk el, az erősen hajlik a megvalósulásra, hasonlóan ahhoz a képhez, melyet magunkban kiszínezünk.
Háborúkkal és fegyverekkel nem tudtuk legyőzni a háborút. Ebben kudarcot vallottunk.
Irtsd ki a kudarc nyelvezetét a szótáradból. Sose kezdj mondatot úgy, hogy „Jó, megpróbálom” vagy hogy: „Megteszem, ami tőlem telik”. Ezek a kifejezések ugyanis már előre igyekeznek kifogást találni az esetleges kudarcra. Ha valaki azt mondja: „Megpróbálom akkorra megcsinálni”, valójában azt akarja mondani: „Világos jelzést adok neked, hogy nem fog sikerülni. Nem fogom megcsinálni időre. Nem okolhatsz engem, ha nem készül el.”
Még ma is ritkán tapasztalható, hogy az emberek naggyá legyenek anélkül, hogy előbb valamilyen baklövést el ne követnének.
A siker vagy kudarc kulcsa mindig a kezünkben van, mi magunk vagyunk a leginkább befolyással az életünkre.
Az optimista ember megérti, van, hogy az élet egy rögös út, de legalább vezet valahova. Tanul a kudarcaiból, és nem fél újra hibázni.