Ha cselekszel és győzöl, az csodálatos! Ha cselekszel és veszítesz, az fájdalmas – de ez még nem kudarc. A kudarc az, ha nem teszel semmit!
Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem működik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami működik.
Ha már csinálod, csináld rendesen. Ne csak azért, mert talán ezen múlik a siker – azért is, mert másként garantált a kudarc. S annak nem csak te látod a kárát.
A kifogások gyártása a kudarc elfogadására, és másoknak is erre való intése tipikus önvédelmi technika, amitől óva intek mindenkit. Másokat lehúzni a maguk szintjére legkevésbé sem pozitív tulajdonság.
A kudarc kilencvenkilenc százalékban olyan emberekre jellemző, akik szeretnek kifogásokat gyártani.
Tudom, hogy a félelem egyesek számára akadályt jelent, de számomra ez csak illúzió. A kudarc mindig arra késztetett, hogy legközelebb még keményebben próbálkozzak.
A sikerein nem gondolkodik el az ember, azokat csak örömmel nyugtázza, a kudarcainkat viszont többnyire másoknak vagy a körülményeknek tulajdonítjuk. Pedig a kudarcaink is a mieink. Érdemes hozzájuk foggal-körömmel ragaszkodni, sokkal többet lehet tanulni belőlük, mint a sikerből.
Nem kell félni a hibáktól, mert aki fél tőle, sosem próbál ki semmi újat.
Az emigránsok tipikus lelkiállapota, hogy retteg a bukástól, retteg attól, hogy nem sikerül az élete ebben az új környezetben, és borzasztó keményen dolgozik, mert fél.
A kudarc csupán megmondja, hogy valamit rosszul csinálok, de az is egy út a siker és az igazság felé.
A becsületes bukás nem szégyen, a bukástól való félelem ellenben az.
A sikertelenség csak alkalmat nyújt arra, hogy újra és okosabban kezdjük a munkát.
Soha nem féltem a bukástól, pedig sokat buktam életemben, de soha nem féltem tőle.
Ha teljes életet éltek, akkor kudarcok is fognak érni. Elbotlotok, elszúrjátok, elestek. De erősebbek lesztek tőle, és legközelebb majd jól csináljátok. Vagy majd utána, esetleg még azután.
(Beszéd az Ohiói Egyetem diplomaosztóján, Columbus, 2013. május)
Aki sikert feltételez, már törekszik is a sikerre. Aki kudarcot vár, hajlamos a kudarcra. Akár sikert, akár kudarcot képzelünk el, az erősen hajlik a megvalósulásra, hasonlóan ahhoz a képhez, melyet magunkban kiszínezünk.
Háborúkkal és fegyverekkel nem tudtuk legyőzni a háborút. Ebben kudarcot vallottunk.