Undorodom a középszerűtől, a hamistól és a sunyi csalástól. Undorodom a piactól. Nem érdekel, hogy mit kíván meg a kor olvasója egy könyvtől, miközben magát a kor olvasóját is végtelenül magára hagyottnak látom. Azt, hogy a saját kérdéseire, ha lennének ilyenek, nincs válasz, nos, a kudarcnak ezt a tényét az olvasó nálam biztosan megtalálja.
Könyv idézetek
263 idézet
Kapcsolódó személyek és kategóriák
Az a baj, hogy rossz a marketingje mindennek, ami kicsit is komoly. Kafkának is rossz a marketingje, a Bibliának is rossz a marketingje. Az Ótestamentum nehéz szöveg, azzal ugyanúgy gondja lehet annak az olvasónak, aki az enyémet nehéznek találja. Van egy olyan konzumkultúránk, amelynek célja a tudatvesztés beállítása anélkül, hogy a tudat tudna róla.
Az ember semmi másról nem tud igazán beszélni, csak a jelenkoráról. Könyveimben az idő egyfajta általános jelen, nem érdemes számon kérni tőlük konkrét történelmi korszakokat. Ha elolvassák őket, tényleg fontos az, hogy a huszadik századnak melyik szögletében játszódnak!? Huszadik század, ennyi elég. És elég is volt belőle nagyon.
Számomra a megjelenés egy adott pillanatában a könyv meghal… …a könyv felkerül egy polcra, ami olyan, mint egy temető, van egy polc, ahol a saját könyveimet tartom, ahová a saját könyveimet temetem el.
Hasznos magunkkal vinni egy könyvet is, amely aztán cserélhető a csapat tagjai között. A könyvek lehetnek elmúlt idők szabadsághőseinek életrajza, történelmi írások vagy gazdaságföldrajzi művek, lehetőleg az országról, és olyan általános jellegű írások, amelyek emelik a katonák műveltségi színvonalát, és megóvják őket a szerencsejátéktól és más nemkívánatos időtöltésektől. A gerillaharcos életében vannak unalmas időszakok.
Amikor gyerekkoromban a Tarzanról szóló könyveket olvastam, imádtam az erdőt, amelyben fölnőtt, akárcsak magát a Dzsungel Urát. Ugyancsak elvarázsolt A dzsungel könyvében Maugli története, akit farkasok neveltek föl, meg a titokzatos indiai dzsungel leírása, ahol a többi állattal élt.
És ne hagyják abba az olvasást. Jó érzés kézbe venni egy könyvet. Érezni a súlyát. A lapok kedvesen vonakodnak, mikor érzékeny ujjbegyükkel fordítanának egyet. Agyunk tekintélyes részének az a dolga, hogy eldöntse, jó-e vagy rossz nekünk az, amit a kezünk megérint. Nem kell lángelmének lenni ahhoz, hogy tudatában legyünk: a könyv jó számunkra.
A könyv olvasása különleges élvezetet jelent mindenki számára, aki hajlandó szellemi öntevékenységgel kísérni a fejtegetéseket.
Milánói könyvtárszobám a heverővel, a kandallóval meg a fal mentén húzódó könyvespolccal a nyugalom szigete.
Semmi sem szebb és semmi sem hasznosabb az ember egész mulandó életében, mint a könyvek olvasása.
Keveset, de jó és erős könyveket olvassunk, amelyek nyomot hagynak bennünk!
Bármibe fogok egy nap során, mindez előkészület az olvasással eltöltött időre. Adjanak egy jó regényt vagy memoárt, kis teát meg egy otthonos sarkot, ahová behúzódhatok, és a hetedik mennyországban érzem magam. Imádok belehelyezkedni mások gondolataiba. Nem győzök csodálkozni, milyen mély kapcsolat fűz azokhoz, akik életre kelnek a könyvek lapjain, függetlenül attól, mennyire különböznek egymástól az életkörülményeink. Nem csupán azt érzem, hogy ismerem ezeket az embereket, de magamról is többet megtudok általuk. Felismerések, információ, tudás, ösztönzés, erő – mindez ott van egy jó könyv lapjain.
Az olvasás mindig is kizökkentett a való világból, a könyvillatimádatot meg nem kell megmagyarázni, még az is szereti, aki soha nem járt könyvtárban vagy könyvesboltban.
Az olvasás jelek megfejtése, és az ember egész élete során olvas, hiszen az őt körülvevő világ jeleit fordítja le a maga nyelvére és a maga tudásává. A könyv pedig olyan jelegyüttes, amit a jelentésközvetítés szándékával hoztak létre alkotói.











