Veszíteni egy dolog, és feladni megint más.
Kitartás idézetek
225 idézet
Grazi éveim alatt valósággal mániámmá vált, hogy amit egyszer elkezdtem, azt be is fejezzem, ez azonban gyakran komoly megpróbáltatások elé állított. Egy alkalommal például elkezdtem olvasni Voltaire műveit, de a legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy ez a szörnyeteg közel száz, vastag, apró betűs kötetet írt, miközben hetvenkét csésze feketekávét ivott meg naponta. Végül is kiolvastam mindet, de amikor az utolsó könyvet letettem, bár nagyon büszke voltam magamra, de azt mondtam, hogy soha többé!
Az ember életében a kitartás az egyik legfontosabb dolog, a másik meg a szerencse: a golfban ismert a mondás, inkább szerencsés, legyek, mint jó. Én nem egyszer voltam szerencsés is, az biztos.
A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját. És ha elakad, új rést talál magának.
Ellenkezik a természetemmel, hogy bármit is befejezetlenül hagyjak, így aztán este nem tudok lefeküdni addig, amíg meg nem oldom a magamnak aznapra kiosztott feladatot.
A célodnak olyan fontosnak kell lennie számodra, hogy egyszerűen ne tudj megfeledkezni róla, és a megvalósulás iránti vágyadnak annyira erősnek kell lennie, hogy képtelen légy elengedni a gondolatát, míg az testet nem ölt.
Szívós alkat vagyok, sosem adom fel a küzdelmet.
Mindent, amit valaha a főzésről tanultam, úgy szereztem meg, hogy először padlóra küldtek, majd onnan felálltam. Megrázod magad és visszatérsz egy jobb recepttel vagy prezentációval.
Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.
Soha ne hagyd, hogy a kortársak véleménye befolyásoljon. Rendületlenül haladj tovább saját utadon, anélkül, hogy a kudarc vagy a siker elterelné figyelmedet.
Nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, sőt az sem, hogy milyen kecsesen. A lényeg a kitartás, hogy talpon maradj, és bármilyen lassan is, de haladj előre.
Nem akartam feladni. Nem ilyen a természetem. Nem tudom, hogyan kell. Nincs kifogás. Ha beüt a fájdalom, nincs mit tenni. El kell fogadni. Csak fájdalom.
Hogy mennyi esélyünk van a sikerre, annak vajmi csekély köze van az életkorunkhoz. Csak az számít, hogy hajlandók vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést.
Amikor úgy éreztem, hogy nincs tovább, kényszerítettem magamat a továbbhaladásra. Sikeremet a kitartásnak, nem a szerencsének köszönhetem.














