Egyszerűen összepasszoltak. Kapcsolatuk olyan volt, mint a heroin, függőséget okozott mindkettejüknél.
Amikor önzőn csak magunkra gondolunk, akkor a pokol már a földön megvalósul, de ha egymásra figyelve, egymásról gondoskodva éljük életünket, a mennyek országa köztünk van már itt, a földön.
Lehet úgy is élni, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, nem válunk rabjaivá a fogyasztási láznak, hisz nem a tárgyak, a halott dolgok tesznek boldoggá, lelkünk nem az anyagi javak birtoklásától nyugszik meg, nem az élet habzsolásától teljesedik ki, hanem a szeretettől átitatott percektől: szép kirándulások a közeli hegyekben, kerékpártúrák, jó könyvek, kártyapartik a barátokkal.
Az értékek hierarchiáját szem előtt kell tartanunk – a betevő falat nagyon fontos, a ruha is, de legyen számomra sokkal fontosabb az, aki a ruhában van: a férjem, a gyermekem. Fontos, hogy legyen autóm, de sokkal fontosabb az, hogy az autóval gyakrabban eljuthatok barátaimhoz, idős szüléimhez, hogy gondjukat viseljem.
A bolygó csak akkor működhet hatékonyan és egészségesen, ha milliárdnyi különböző élőlény használja ki a számtalanféle erőforrást és életlehetőséget, ha fajok milliói élik egymásba fonódó és egymást segítő, fenntartó életüket. Minél szélesebb a biológiai sokféleség, annál nagyobb biztonságban élhet minden élőlény, köztük mi, emberek is.
Aki pedig szereti a társaságot, jól teszi, ha a hiányzó minőséget a mennyiséggel igyekszik pótolni. Egyetlen elmés ember elegendő társaság, a közönséges fajtából azonban jó, ha sok van, mert a változatosságból és összhangzásból mégiscsak kikerül valami, mint az említett kürtös muzsikából – az ég pedig adjon nekik hozzá türelmet.
Akinek emberek közt kell élnie, nem szabad semmiféle egyéniséget feltétlenül elvetnie, még a legrosszabbat, legnyomorultabbat vagy legnevetségesebbet sem. Tekintse inkább úgy, mint valami változhatatlant, amelynek örök és metafizikai elv a szülője. És a legrosszabb esetben azt kell mondja: „lenni kell ilyen furáknak is”. Ha másképp cselekszik, igazságtalan lesz és élethalálharcra ingerli a másikat. Az ember ugyanis nem bírja megváltoztatni egyéniségét, vagyis erkölcsi jellemét, megismerő erejét, vérmérsékletét, arckifejezését stb. Ha tehát valakinek lényét elítéljük, az illetőnek nem marad más hátra, minthogy bennünk halálos ellenségét lássa: mert életre való jogát csupán azzal a feltétellel akarjuk elismerni, hogy másmilyenné váljék benne az, ami megmásíthatatlan.
Az egyet nem értés nem ok sem az ítélkezésre, sem pedig a gyűlölködésre.
Néha nem árt kedvesnek lenni olyan valakikhez is, akikről nem tudjuk, hogy kicsodák.
Senkin ne akarj uralkodni, mert az csak az előrehaladást hátráltatja, mind csapatként, mind a saját szakterületeden. Ahelyett, hogy azon mérgelődnél, hogy a kollégáid nem tudnak lépést tartani veled, inkább segíts nekik felzárkózni, és húzd magaddal őket!
A figyelem egyike a legszebb bókoknak, amelyekkel megörvendeztethetünk valakit.
Egyesek számára a vita puszta kommunikációs forma. Emellett azt is jelzi, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok a kapcsolatban. Nekem mindig gyanús, ha olyan párral találkozom, ahol az egyik tart attól, hogy szóvá tegye, ha valami gond van.
A vitákat azzal kerülhetjük el, ha sosem feledjük: párunk nem arra figyel, amit mondunk, hanem arra, ahogyan. Ahhoz, hogy vita kerekedjen, két ember kell, de a megállításához egy is elég.
Általában a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik.
Minden emberi kapcsolat és kommunikáció kreatív forrása a vita. Egy olyan kapcsolatban vagy közösségben, amelyben a feleket a teljes véleményazonosság és a vitázástól való félelem irányítja, lehet nagy a biztonságérzet, de biztosan kicsi a változásra való képesség. A vitamentes kapcsolatok és társadalmak, bármennyire ideálisnak tűnnek is, sérülékenyebbek, akár a lázat soha át nem élt szervezet.
Kényelmetlen dolog lehet a másik személyt szembesíteni a gondolatainkkal és érzéseinkkel, de ez az emocionális rizikó az, amely közelebb hoz minket egymáshoz.
Emberi vonásunk, hogy társas kapcsolatokra van szükségünk. Megtehetjük, hogy úgy teszünk, mintha ezek nélkül is lehetne élni, de olykor nagy árat kell fizetni ezért. A biztonságot adó magány egyben szorongással is fenyeget, ami a külvilágot még veszélyesebbnek, az embereket ijesztőbbnek mutatja.
Egy jól működő párkapcsolat érdekében érdemes leiratkozni a Facebookról, és helyette inkább egymásra figyelni, valódi figyelemmel és érzelmekkel. Az élet amúgy is hordoz nehéz helyzeteket, megoldandó problémákat és olyan kríziseket, amelyeket egy párnak együtt kell megoldani. Erről is szólna többek között egy kapcsolat: az egymás mellettiségről, a támogatásról és arról a bizalomról, amely nem igényli az állandó ellenőrzést.
Az identitásérés törvénye szerint felnőtt akkor vagy, ha már tudsz mély kötődésben szeretni valakit, akiért tudsz felelősséget vállalni, és tudsz elköteleződni.
Ha a családban nem könyvelnének el úgy valakit, hogy hisztis, dilis, egoista, makacs, hanem keresnék esetleg az okát is, mert senki nem születik készen ilyennek, akkor egy kicsit mindenki lehetne s másik pszichológusa. Szeretni is csak a másik ember által tudjuk magunkat, így szerintem a lélek egyensúlyban tartása sem oldható meg egyedül.