A világ tele van ilyen kapzsi és haszonleső emberekkel, így aztán annak a ritka egyéniségnek, aki önzetlenül akar másokon segíteni, óriási előnye van: alig akadnak versenytársai.
Nem szabad félni attól, hogy a védelmünkbe vegyünk valakit, akit épp a sárba rántanak. Ehhez nem kell feltétlenül hősnek lenni, csak olyan személyiségnek, aki képes a tévedései elismerésére, nem fél az önkritikától és az aktuális csoportharagtól.
Aki segít, annak immunrendszeri aktivitása növekedik, így egészségvédő, illetve öngyógyító erőkhöz juthat.
Mi haszna az olyan erkölcsösségnek, amely tönkreteszi, összetöri az embert?
Azok, akik nem hagytak maguk mögött káprázatos eredményeket, csak kis jótettek sorát, már nem éltek hiába.
Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra – és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk.
Áldott a kéz, amely megadta
Ez áldott, édes biztatást,
Áldott a szív, mely némán szenved
S mégis tud vigasztalni mást.
Az egyik legbiztosabb út a gyógyuláshoz az, ha segítséget nyújtunk másoknak.
Tisztességes emberek voltak a szüleim, mindig arra tanítottak, hogy minden körülmények között maradjak ember.
Mit gondolsz, nem egyenlíti ki a parányi, egyszeri bűnt ezer jótett?
A helyes tevékenység és a helyes élet azonos jelentésű a boldogsággal.
A gyönyörrel nem jár együtt az erény, de az erénnyel gyönyör jár együtt.
Derék ember csak egyféleképpen lehet valaki, rossz ellenben sokféleképp.
Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik inkább, mint a jótétemények élvezői őket; hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak.
Én abban a csodálatos, régimódi szellemben nevelkedtem, amely a másikat előbbre valónak tartja magunknál. „Mások sokkal fontosabbak, mint te, kedvesem, és ezt zúgolódás nélkül el kell fogadnod!” – hallottam gyakran.
A leggonoszabb ember kétségkívül az, aki magának is, másnak is rosszat tesz; a legjobb viszont nem az, aki az erényt csak önmagával, hanem aki mással szemben is gyakorolja; ez az igazi nehéz feladat.
Minden egyes erkölcsi jellemvonás valamiképpen a természetből fakadóan van meg valakiben; születésünk pillanatától kezdve igazságosak, mértékletesek és bátrak vagyunk, s egyéb jó tulajdonság is megvan bennünk.