Gyakran megtörténik, hogy az erény tovább él, mint a becsület!
Nagyon sok jóravaló ember van, akik szüleiktől vagy őseiktől épp elég gonoszságot örököltek, és mégis jók maradtak. Ezt már nem tudja megvizsgálni a tudomány. A jó nevelés, az erős akarat számomra biztosabb valami, mint az öröklődés. Ami jó és helyes, azt tudjuk vagy megtanulhatjuk, és ehhez kell tartani magunkat. De hogy mi van bennünk esetleg őseink titkaiból, azt senki nem tudja pontosan. Jobb is, ha nem számolunk vele.
Az élet előrehalad és nem hátrafelé. A láncreakció a továbbadásról szól, és nem a visszaadásról. Amit a szülők a gyerekeiknek adnak, azt az utódok kapják meg. Sem a gyerek, sem a szeretet nem takarékbetétkönyv módjára működik. Amit adok, azt jó szívvel és viszonzási igény nélkül kell adnom, és akkor nem fog fájni, ha kiderül, hogy nem jár kamat.
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
Mindig figyeld, hogy mi a legjobb, amit tehetsz a körülötted levőkért. Ez az áldozat tesz majd ragyogóvá.
A legnagyobb szolgálat, amit az emberiség számára tehet valaki az, ha sugárzik belőle az áldás.
Gyerekként volt idő, amikor úgy éreztem, soha nem leszek képes kitörni ebből a helyzetből. Mindennap ezen gondolkodtam. Voltak álmaim, és voltak mentoraim, akik lehetővé tették, hogy az álmaim valóra váljanak, és az legyek, aki ma vagyok. Mondhatnak bármit az emberek, de azt soha nem vehetik el tőlem, hogy segítsek a szülővárosomon és a világon. Ez a legfontosabb számomra. Imádom és élvezem a kosárlabdát, de visszaadni valamit és megnyitni egy iskolát, ez olyasvalami, ami túl fog élni engem is.
Az Ember alapvetően jó. Alapvetően jóindulatú. Nem akar ártani magának vagy másoknak.
Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.
Szóval a dolgok nem azért mennek jól, mert valaki szent vagy jó. A dolgok azért mennek jól, mert valaki jóra fordítja a menetüket.
Ha mindenki segítene a szomszédjának, senki sem maradna segítség nélkül. Nem az a fajta férfi vagyok, aki lerázza magáról az embereket. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy ha csak egy másodpercembe kerül, hogy boldoggá tegyek valakit, akkor miért ne tenném?
Minden tettünknek következményei vannak. Amit teszünk, azt visszakapjuk végül, ezért jobb mindig szeretettel cselekedni.
Mindazt, amit az ember másoknak ad, valójában magának adja. Ha az emberek megértenék ezt az igazságot, ki tarthatná vissza őket attól, hogy másoknak adjanak?
Megrendülten állok előtte. Olyan ő, mint egy gyermek: kedves, jó, könyörületes. Furfangos, okos és ügyes, mint egy macska, gigantikus, üvöltő óriás, mint egy oroszlán. Jóságos barát és Mester.
(Hitlerről nyilatkozta 1926-ban)
Számomra semmi sem fontosabb annál, mint hogy boldoggá tegyem az embereket, megszabadítsam őket mindennapi gondjaiktól, könnyítsek terheiken. Azt akarom, hogy elégedetten menjenek haza az előadás után: „Ez igen, ez nagyszerű volt. Legközelebb megint elmennék. Nagyon jól éreztem magam.” Számomra ez az egyetlen dolog létezik. Ez az igazi csoda.
A gyerekeket nem szabad közönséges tanítók kezére adni. A műveltség soha nem olyan fontos, mint az ember erkölcsi minősége.