Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik inkább, mint a jótétemények élvezői őket; hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak.
Én abban a csodálatos, régimódi szellemben nevelkedtem, amely a másikat előbbre valónak tartja magunknál. „Mások sokkal fontosabbak, mint te, kedvesem, és ezt zúgolódás nélkül el kell fogadnod!” – hallottam gyakran.
A leggonoszabb ember kétségkívül az, aki magának is, másnak is rosszat tesz; a legjobb viszont nem az, aki az erényt csak önmagával, hanem aki mással szemben is gyakorolja; ez az igazi nehéz feladat.
Minden egyes erkölcsi jellemvonás valamiképpen a természetből fakadóan van meg valakiben; születésünk pillanatától kezdve igazságosak, mértékletesek és bátrak vagyunk, s egyéb jó tulajdonság is megvan bennünk.
Jót tenni jó üzlet is – akár egy vállalatról, akár egy országról van szó.
Gyakran megtörténik, hogy az erény tovább él, mint a becsület!
Nagyon sok jóravaló ember van, akik szüleiktől vagy őseiktől épp elég gonoszságot örököltek, és mégis jók maradtak. Ezt már nem tudja megvizsgálni a tudomány. A jó nevelés, az erős akarat számomra biztosabb valami, mint az öröklődés. Ami jó és helyes, azt tudjuk vagy megtanulhatjuk, és ehhez kell tartani magunkat. De hogy mi van bennünk esetleg őseink titkaiból, azt senki nem tudja pontosan. Jobb is, ha nem számolunk vele.
Az élet előrehalad és nem hátrafelé. A láncreakció a továbbadásról szól, és nem a visszaadásról. Amit a szülők a gyerekeiknek adnak, azt az utódok kapják meg. Sem a gyerek, sem a szeretet nem takarékbetétkönyv módjára működik. Amit adok, azt jó szívvel és viszonzási igény nélkül kell adnom, és akkor nem fog fájni, ha kiderül, hogy nem jár kamat.
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
Mindig figyeld, hogy mi a legjobb, amit tehetsz a körülötted levőkért. Ez az áldozat tesz majd ragyogóvá.
A legnagyobb szolgálat, amit az emberiség számára tehet valaki az, ha sugárzik belőle az áldás.
Gyerekként volt idő, amikor úgy éreztem, soha nem leszek képes kitörni ebből a helyzetből. Mindennap ezen gondolkodtam. Voltak álmaim, és voltak mentoraim, akik lehetővé tették, hogy az álmaim valóra váljanak, és az legyek, aki ma vagyok. Mondhatnak bármit az emberek, de azt soha nem vehetik el tőlem, hogy segítsek a szülővárosomon és a világon. Ez a legfontosabb számomra. Imádom és élvezem a kosárlabdát, de visszaadni valamit és megnyitni egy iskolát, ez olyasvalami, ami túl fog élni engem is.
Az Ember alapvetően jó. Alapvetően jóindulatú. Nem akar ártani magának vagy másoknak.
Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.