Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtetett és alkotott.
Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér és semmivel sem többet.
Néha csak meg kellene nyugodnunk Isten ölében. Akkor hinnénk, sőt tudnánk, hogy amikor a húsvétról beszélünk, az nem csupán egy évente ismétlődő ünnep, hanem életünk legcsodálatosabb valósága.
Minden esemény Isten kezében van, s mi semmit sem tudhatunk jövőbeli alakulásukról, amivel azt akarom mondani, hogy az életet mindenestül elfogadni annyit jelent, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlanságát.
Ha nem élnék a kegyelem állapotában, könyörögni fogok Istenhez, részesítsen benne; ha meg abban élnék, könyörögni fogok: tartson is meg benne.
Ha nincs isten, akkor mindent szabad.
Úgy találom, hogy ha Isten olyannak teremtette az embert, hogy képes legyen szembeszállni vele, az ember jogosan hágja át a tilalmakat, mivel alkati hibája Isten műve.
Isten azt akarja, hogy tanuljunk meg járni, de az ördög limuzint küld értünk.
Vallásos embernek tartom magam, akihez nagyon közel áll Isten. Erről azonban nem nagyon beszélek, amikor másokkal társalgok.
Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy Isten meglelése áldozatokkal és szenvedéssel jár. Naplementekor könnyű kiegyezni Istennel, de az éjszaka hidegében és sötétjében is meg kell találni őt.
Az ima ne kérések sora legyen, hanem alkalom a megértésre! Imádkozás közben lelkünket kitárva várunk arra, hogy valaki gondolatokat suttoghasson a fülünkbe. Ez a valaki Isten.
Isten biztos egy festő. Mi másért lenne ennyi színünk?
Erényt csak önismeret és Isten megismerése által nyerhettek.
Van-e bármi alapunk feltételezni, hogy a Teremtő az emberhez hasonló értelmi erőkkel dolgozik?
Nem lehet azt a szándékot tulajdonítani Istennek, aki rendkívül bölcs lény, hogy lelket helyezett volna, mégpedig jó lelket, egy teljesen fekete testbe.
Szűz Máriám, ha van Isten, miért teremtett ennyi böszmét?
A végítélet napján, mikor Isten előtt állok, és megkérdi, „miért?”…”miért öltem meg az egyik igaz csodatevőjét?”…akkor, mit fogok mondani? Hogy ez volt a munkám?
Nem hiszem, hogy Isten ilyen képességet adna egy embernek, aki megöl két gyereket.
Egy valóban ártatlan emberrel nem hiszem, hogy bármi rossz történhetne. Isten próféciája: akik Őt szeretik, azokat Ő is szereti.
Nem tudtam, hogy lélek az Isten, következőleg nincsenek tagjai, nincsen hossza és szélessége, nincs tömege, mert a tömeg okvetlenül kisebb bármelyik részében, mint egészében. Tehát ha felteszem is, hogy végtelen, kisebb lenne a bizonyos térrel meghatározott rész, mint a végtelen egész, következőleg nem tud a maga egészében mindenütt egészen ott lenni, ahol van. A lélek pedig ilyen, s Isten is ilyen.