A „halál”, amitől megváltást nyerünk, mindig a múlt, az üdvözülés pedig az idő varázslata alóli megszabadulás. Ez tüstént megfosztja az élet elengedhetetlen részét képező fizikai halált a maga sajátos borzalmáról, mivel az elme többé már nem ég a folytatás, az emlékek végtelen felhalmozásának lázában. A fizikai halál immár az örök megújulás eszközeként fogja fel. Nem csupán az élet étellé alakulásáról van szó, hanem az emlékek, a múlt kisöpréséről is, amely múlt, ha határtalanul halmozódna tovább, kimondhatatlan monotónia érzésébe fojtana minden teremtett életet. A fizikai halál az önmagamnak nevezett emlék-komplexum akaratlan végpontja – az időm vége. A valódi és örök Önvaló azonban nem hal meg a halállal – ama paradox okból kifolyólag, hogy akarja a „halált” és a „véget” örökkön örökké, ennélfogva minden pillanatban „új”. […] Kevésbé jelképesen kifejezve a valóság világa örökkévaló, mindig végéhez ér, mert nincs jövője, és mindig új, mert nincs múltja sem.
Az idő azért van, mert én vagyok; erre gondol az ember, és ez a legnagyobb csapda, amit ki tud eszelni. S persze ez nem az idő csapdája, hanem az emberé.
Hullámzott fölöttük is és bennük is a jó s a rossz, mint ahogy a tó fölött s a világ fölött hullámzik az idő.
A múlt (…) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete.
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
Az idő takarójába szőtt folyamatosság titkos szálait nem könnyű megtalálni és megmagyarázni. De a lélek titkait mindig a megmagyarázhatatlan őrzi, s érte érdemes megismerni a múltat a jövő kedvéért.
Ahol sokat unatkoznak az emberek, és nincs mit csináljanak az idejükkel, ott megesik, hogy bogár lepi el a fejeket belülről.
Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így… hát így vagyunk már. Eltelt az idő.
A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.
Idő idézetek, Mindennapok idézetek, Wass Albert idézetek idő
Töltsd az idődet olyan emberekkel, akik szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak, és annak szentelik magukat, hogy a legjobbat hozzák ki az életükből!
Az idő a legértékesebb tőkénk, mégis hajlamosak vagyunk azt eltékozolni, megölni, vagy csak egyszerűen elkölteni ahelyett, hogy inkább befektetnénk.
Ne fecséreld az időt azzal, hogy a múlton bánkodsz, ezeket a perceket inkább fektesd be bölcsen egy jobb jövő megalapozásába!
Idő idézetek – elmúlás, pillanatok és az örökkévalóság üzenetei
Az idő az egyik legnagyobb titok, ami körülvesz bennünket. Nem látható, mégis mindenre hatással van: formálja az életünket, emlékeinket és jövőnket.
Az idő idézetek abban segítenek, hogy megálljunk egy pillanatra, elgondolkodjunk a múló percek értékén, és új fényben lássuk saját életünket. Egy bölcs gondolat képes ráébreszteni, hogy minden pillanat ajándék, amit érdemes megbecsülni.
Az idő nemcsak múló órákat és napokat jelent, hanem a változás, a fejlődés és a remény szimbóluma is. A filozófusok, írók és költők évszázadokon át próbálták szavakba önteni, mit jelent számunkra az idő: egyszerre lehet barát és ellenség, kincs és teher.
Az idő idézetek bölcsessége
Egy jó idő idézet képes megérinteni a szívet. Rávilágít arra, hogy bár az időt megállítani nem lehet, mi dönthetjük el, hogyan töltjük el.
Van, aki a múlt emlékeiben keres vigaszt, más a jelen pillanatait élvezi ki, és akad, aki a jövő lehetőségeiben lát inspirációt.
Az idő idézetek mindegyike segít abban, hogy tudatosabban éljünk, és meglássuk az apró örömöket a hétköznapokban.
Idő és elmúlás – nem ellenség, hanem tanító
Az elmúlás gondolata sokszor félelmetesnek tűnik, mégis az idő egyik legnagyobb tanítása, hogy minden perc értékes. Az idézetek segíthetnek megérteni: az idő nem azért van, hogy féljünk tőle, hanem hogy megtanuljunk élni általa.
Az élet múlandósága adja meg a varázsát a pillanatoknak – hiszen tudjuk, semmi sem tarthat örökké, ezért minden, ami most van, különleges.
Idő idézetek a mindennapokhoz
Nem csak komoly elmélkedésre hívhatnak ezek a gondolatok. Az időről szóló mondatok sokszor inspirálóak, motiválóak vagy épp humorosak lehetnek.
Egy frappáns idézet emlékeztethet rá, hogy ne halogassunk, mert a halogatás a percek ellopott kincse. Más szavak arra ösztönözhetnek, hogy lassítsunk, és élvezzük a jelent – mert a rohanás közben könnyen elszalasztjuk az élet apró szépségeit.
Az idő, mint örök téma
Akár születésnapról, évfordulóról, újévi fogadalmakról vagy egyszerű hétköznapi beszélgetésekről van szó, az idő mindig központi téma marad. Az idézetek ebben a kategóriában univerzálisak: bárki megtalálhatja bennük a saját gondolatait, legyen szó múltról, jelenről vagy jövőről.
Az idő idézetek olyan kapaszkodót adnak, amely segít más szemmel nézni az életünkre. Legyen szó motivációról, elmélkedésről vagy csak egy mosolyt fakasztó mondatról, ezek a sorok mindig emlékeztetnek arra, hogy a legnagyobb kincs, ami a birtokunkban van, az a most.