A jelenben mindig benne él a múlt, különböző jelenekben egy különbözőképpen értett és átélt múlt.
Idő idézetek
357 idézet
Ha a rehabilitáció nem jelent egyebet, mint saját magunkra fordított időt, akkor hogy is ne lenne hasznosan eltöltött idő?
Mi az idő? Titok – léttelen és mindenható. A jelenségek világának feltétele, mozgás, mely a testek térbeli létezésével és mozgásával párosul és vegyül. De vajon nem volna-e idő, ha mozgás nincsen? Nem volna mozgás, ha nincs idő?
Ha nincs idő, akkor nincs idő; nem lehet megállítani az éjszakát, hogy ne sötétedjék be, és azt sem, hogy másnap reggel felkeljen a nap.
Nem tudok várni. Gyorsan kell élnem, mielőtt lemegy a függöny. […] Nem tudok lassítani! […] Nincs idő! Csak a most van! Nekem a jelenben kell kiélnem magam, mert a jövő nem létezik.
Világosság és fény nélkül nincs emlékezet és nincs idő, s az emberi szellemnek nincs halhatatlan szeretete és méltósága.
A szülők gyakran elfelejtik, hogy a legfontosabb ajándék, amit a gyerekeiknek adhatnak, az együtt töltött idő.
Együtt töltött idő idézetek, Idő idézetek, Szülőség idézetek
Az étkezési idő látszólag jelentéktelen részét képezi a napi időbeosztásunknak. Ez azonban nem egészen igaz, ugyanis az együtt töltött idő fontos szocializációs és lelki jelentéstartalommal bír.
Az értékes együtt töltött idő az, amiben nincs hátsó szándék, nem valami másért vagyunk együtt, hanem csak azért, hogy örüljünk egymásnak.
Rohanó világunkban az idő a legfontosabb dolog, amit adhatunk valakinek. Időnkkel együtt életünk egy darabját ajándékozzuk egymásnak.
Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutas-vekkerrel.
Az Idő azonban nagy úr. Néha maga az ördög; kénye-kedvére változtatja meg a dolgokat, hol elnyújt, hol torzít, máskor megerősít, elgyengít, vagy éppen pusztít és nyomorba dönt.
Csak az tudja megragadni a pillanatot, aki képes érezni az időbe vetettséget.
Nem azért van az idő, hogy túléljük, hanem arra való, hogy újra és újra átéljük.
Eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba.
Buta egy csorda az ember. Az időnk felét azzal töltjük, hogy megpróbáljunk beilleszkedni a tömegbe, a másik felét meg azzal, hogy valamivel kitűnjünk belőle.
A legrosszabb a halálban, hogy az élet megy tovább. Az időt nem érdekli az ilyesmi.
A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.
Talán nemcsak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő.
Az idő persze pénz. Ám a könyvekkel töltött órák biztosan aranyat érnek.