Buta egy csorda az ember. Az időnk felét azzal töltjük, hogy megpróbáljunk beilleszkedni a tömegbe, a másik felét meg azzal, hogy valamivel kitűnjünk belőle.
A legrosszabb a halálban, hogy az élet megy tovább. Az időt nem érdekli az ilyesmi.
A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.
Talán nemcsak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő.
Az idő persze pénz. Ám a könyvekkel töltött órák biztosan aranyat érnek.
Szavain testet ölt az idő, mint évszázados leleteken a kocsonyás moszat.
Irreális célok nincsenek, csak irreálisan megszabott időkeret.
Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.
A börtönben minden napod tökéletes mása az előzőnek […] Az órák használata tilos volt, az időt csak az őrök kiáltásai, feszes vezényszavai, továbbá a munkát és a szüneteket jelző harangok hangjai strukturálták. Az ember időben létezik, ha elveszted az időérzéked, megtébolyodsz.
A képzeletszülte koholmányokat megcáfolja az idő, és jóváhagyja a természet ítéletét.
A mai napig nem nőtt be a fejem lágya, és egy jottányival sem tudok többet az életről, mint negyvenéves koromban. Csak az idő szaladt el a fejem felett.
Gyógyulás során van egy határ. Eljön az a pont, amikor az idő múlása már nem tényező: eljutunk odáig, ameddig el lehetett.
Nézd, hogy rohan az idő,
nem vár, tovaszáll.
A tegnap emléke
a mában akadály.
Elsuhannak a percek,
nincs megállás, nincs.
Minden másodperc
becsülendő kincs.
A évek elszállnak
feletted, s felettem,
ami köztünk volt,
még most sem feledtem.
Kattog a mutató
zakatol az óra,
elmúlik az élet
megáll a mutatója.
Rohan az idő. A kegyéből élők vagyunk egy darabig, értsd: vádlottak és elítéltek. Aztán meghalunk, de pár évig még jelen vagyunk azok számára, akik ismertek, hanem aztán hamarosan újabb változás jön: a halottakból rég halottak lesznek, senki nem emlékszik már rájuk, elnyeli őket a semmi; csak a ritka kevesek nevét őrzi az emlékezet, de mivel minden hiteles tanú, minden valóságos emlék kivész, bábokká változnak…
Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.
A napok sorolnak és szaladnak,
minden percet fontossá kell emelni.
Kiszámíthatatlan, hogy az idő kerekei merre gurulnak tovább, szalad velünk a pillanat, és kirángat minket a létezés peremére, oda, ahol minden egyszerre történik, és mégis minden moccanatlan.
Az óramutatót vissza lehet forgatni, meg lehet állítani, de az idő kerekét nem lehet.
Az idő a történések folyama és sodró árja. Minden, mihelyt feltűnt, már el is sodródott. Majd másutt bukkan fel, de az is csakhamar elsodródik.
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Idő idézetek – elmúlás, pillanatok és az örökkévalóság üzenetei
Az idő az egyik legnagyobb titok, ami körülvesz bennünket. Nem látható, mégis mindenre hatással van: formálja az életünket, emlékeinket és jövőnket.
Az idő idézetek abban segítenek, hogy megálljunk egy pillanatra, elgondolkodjunk a múló percek értékén, és új fényben lássuk saját életünket. Egy bölcs gondolat képes ráébreszteni, hogy minden pillanat ajándék, amit érdemes megbecsülni.
Az idő nemcsak múló órákat és napokat jelent, hanem a változás, a fejlődés és a remény szimbóluma is. A filozófusok, írók és költők évszázadokon át próbálták szavakba önteni, mit jelent számunkra az idő: egyszerre lehet barát és ellenség, kincs és teher.
Az idő idézetek bölcsessége
Egy jó idő idézet képes megérinteni a szívet. Rávilágít arra, hogy bár az időt megállítani nem lehet, mi dönthetjük el, hogyan töltjük el.
Van, aki a múlt emlékeiben keres vigaszt, más a jelen pillanatait élvezi ki, és akad, aki a jövő lehetőségeiben lát inspirációt.
Az idő idézetek mindegyike segít abban, hogy tudatosabban éljünk, és meglássuk az apró örömöket a hétköznapokban.
Idő és elmúlás – nem ellenség, hanem tanító
Az elmúlás gondolata sokszor félelmetesnek tűnik, mégis az idő egyik legnagyobb tanítása, hogy minden perc értékes. Az idézetek segíthetnek megérteni: az idő nem azért van, hogy féljünk tőle, hanem hogy megtanuljunk élni általa.
Az élet múlandósága adja meg a varázsát a pillanatoknak – hiszen tudjuk, semmi sem tarthat örökké, ezért minden, ami most van, különleges.
Idő idézetek a mindennapokhoz
Nem csak komoly elmélkedésre hívhatnak ezek a gondolatok. Az időről szóló mondatok sokszor inspirálóak, motiválóak vagy épp humorosak lehetnek.
Egy frappáns idézet emlékeztethet rá, hogy ne halogassunk, mert a halogatás a percek ellopott kincse. Más szavak arra ösztönözhetnek, hogy lassítsunk, és élvezzük a jelent – mert a rohanás közben könnyen elszalasztjuk az élet apró szépségeit.
Az idő, mint örök téma
Akár születésnapról, évfordulóról, újévi fogadalmakról vagy egyszerű hétköznapi beszélgetésekről van szó, az idő mindig központi téma marad. Az idézetek ebben a kategóriában univerzálisak: bárki megtalálhatja bennük a saját gondolatait, legyen szó múltról, jelenről vagy jövőről.
Az idő idézetek olyan kapaszkodót adnak, amely segít más szemmel nézni az életünkre. Legyen szó motivációról, elmélkedésről vagy csak egy mosolyt fakasztó mondatról, ezek a sorok mindig emlékeztetnek arra, hogy a legnagyobb kincs, ami a birtokunkban van, az a most.