A humor segített a testvéreimnek és nekem, hogy átvészeljük a nehéz időket, amikor a szüleink váltak. Anyánk szerette, ahogy bolondozunk, apánk meg nem értette, miért ilyen furcsák a kölykei, hogy mindenből viccet csinálnak.

A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg.

Szerintem nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani saját magunknak, ugyanakkor igyekezzünk humorral enyhíteni a bajokat, amelyeket szinte sohasem tudunk elkerülni.

Nagyon jó mondás, hogy a humor az elme szellőzőablaka. Ha elindul egy öncenzúra, hogy nem merek röhögni, és nem merek kimondani dolgokat, akkor az egészet megette a fene.

Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik; és létezését kizárólag annak köszönheti, hogy nagyon nagy szükségünk van az éjszakai alvásra. Másfelől a vicc megpróbál kis örömmennyiségekre szert tenni pszichikai apparátusunk szabad és akadálytalan működéseiből. (…) Az álomnak az az elsődleges feladata, hogy védjen minket a fájdalommal szemben, a vicc viszont arra szolgál, hogy gyönyörűséget szerezzen nekünk; ebben a két funkcióban valamennyi pszichikai funkciónk találkozik.