Az életben is fontos sokat viccelődni, nálam különösen. Szerintem sok norvégnak hasonló a humora, mint az angoloknak. Ne vedd magad túl komolyan! Igaz ez a rivális csapatok szurkolóira is. Nyilván ki fognak fütyülni, de ez csak hecc. És imádom.
Humor idézetek
Mindig is azt mondtam, hogy ha hülyeséget kérdeznek, akkor arra hülye választ fogok adni. Ha most megkérdeznéd tőlem, „Milyen alsónadrág van rajtad?” akkor visszakérdeznék, hogy rajtad milyen van. Hülye választ adnék. Ez oda-vissza működik. Szeretek viccelődni.
Kíváncsi vagyok, hogy Isten nevet-e azon, hogy tréfásan félrevezet.
Aki a komolyságba egyszer belekóstolt, annak a tréfaság, főleg az unalmasabb fajtájú, nem lesz többé ínyére.
A derű, az egészséges tréfa minden időkben annyira jellemzője a magyarnak.
A humor erősíti túlélési ösztönünket, és megóvja józan eszünket; a humornak hála, az élet viszontagságai kevésbé nyomorítanak meg bennünket. Serkenti arányérzékünket, és megmutatja, hogy a komolyság túlzott hangsúlyozása mögött az abszurdum lappang.
A humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben.
A tragédia és a tréfa közötti különbség: aki látja, annál felfogás dolga, aki éli, annál szenvedés vagy öröm dolga.
Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánikszituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én röhögve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.
Optimista természet vagyok, és a humor mindig is az egyik nagy tanítóm volt. Segített feldolgozni a fájdalmat, a veszteséget és a bizalmatlanságot.
Édesanyáméktól azt tanultam, hogy mindenben az iróniát és a humort keressem. A szóbeszéd is csak akkor érdekel, ha van benne humor, ha nincs, akkor az érdektelen, unalmas.
Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.
A humor – mint ismeretes – az élet sava-borsa. Olyan nedv, amely nélkül kiszáradnánk.
Ha rajtam múlna, minden tévékészülékre humorkapcsolót is szereltetnék. Ha azt bekattintanánk, reálisabban láthatnánk a képernyő közvetítette komor világot s a baljós ügyekben fontoskodó embereket. De látnánk azért mindazt, ami van. Épp csak arányosabban, derűsebben: mindent a maga helyén.
A tréfa az okosság jele; s a tréfa és elmésség (…) nem szokott törpe lelkeknél megszállani!
Humoristaként gondolok magamra. Ahogy humoristaként gondolok például Douglas Adamsre, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzőjére is, aki bár talán sosem állt ki a színpadra, hogy vicceket meséljen, de a célja a könyveivel ugyanaz volt: nevettetni akart. Nem mérem magam hozzá természetesen, csupán a szórakoztatás szándékát illetően érvényes a párhuzam.