Amikor megölték a férjemet, nem voltam felkészülve arra, hogy milyen nagy lesz a csend. Vannak zajok, amik az élettel járnak, amiket megszokunk. Az ember várja, hogy bizonyos időben, bizonyos hangokat halljon: az ajtót, a másik lépteit, azt, amivel mindig idegesített. Aztán hirtelen nincs semmi, csak a végtelen csend. Számomra azóta minden perc arról szól, hogy kitöltsem ezt a csendet.
