Szép sorssá és törvénnyé válik
Minden, hogyha messziről nézik.
A Halál is borzalmasan szép
S minden, miben a Halál érzik.
Olyan sokszor megtapasztaltam már a halált, de a sajátomat még soha.
(1.évad 1.rész)
Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye.
Amikor elkezded elveszíteni a barátaidat, sorra egyiket a másik után, a halál már nem is annyira grim reaper (veszedelmes kaszás), hanem a grim rapper. „Yoooo, mizu?!” Mintha már várna a túloldalon, és afelől érdeklődne: „Hé, haver, hogy vagy?”
Minden előbbre és kifelé tart, semmi sem hull ki
És meghalni más, mint bárki hinné, és örvendetesebb.
Ne félj a haláltól! Ők a préda, mi a ragadozók.
Sok szép csatát megéltem, de egy spártai azt a csatát várja, ami a szép halál ígéretével kecsegtet.
(Szteliosz)
– Mi a fene ez?
– Szicíliai üzenet. Azt jelenti, hogy Luca már a halakkal alszik.
Bár koporsóm fenekén
volnék, s földnek nyomna rögje!
Könny, panasz hiába van –
Peer, elvesztél, mindörökre!(Peer Gynt)
Volt már dolgom a halállal. Most a halálnak van dolga velem.
Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. Az időpontja nem biztos. Nem tudhatod sem a sajátodét, sem azokét, akiket szeretsz. Ezek tudatában fel kell tenni a kérdést: hogyan éljek? Az én magamnak adott válaszom erre az, hogy ha valamit csinálni akarok, azt MOST csináljam, ha valamit mondani akarok neked, azt MOST mondjam, mert tíz perc múlva már lehet, hogy egyikünk nincs itt.
Arthur, mondd meg a fiamnak, hogy a halál néha szívesség.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
Az ismeretlen nagy hegyekre
hideg homályt áraszt a katlan.
A forrás tükre összetört,
hajdani arcunk láthatatlan.Koloncokat hordok magamban.
Mit tegyek a lidércek ellen?
Sápadt arccal sovány halottak
járkálnak emlékezetemben.
Az emberi egyéniség végső próbája az „élet nagy kérdéseivel” s köztük elsősorban az elmúlással való szembenézés. „Az élet… tetszik nekem. Ha azonban közölnék velem, hogy három óra múlva meg kell halnom, ez igen kis hatást gyakorolna rám. Megfontolnám, miként hasznosíthatnám legjobban hátralevő három órámat. Aztán elrendezném papírjaimat, és nyugodtan lefeküdnék, hogy meghaljak”.
Mindannyian egy halálos ítélettel születtünk. Születésünk pillanatában halálra lettünk ítélve, majd megkezdődik számunkra az ítélet végrehajtásáig a siralomházban letöltendő néhány évtized. Egy per zajlik ellenünk, koncepciós per, hiszen rég megvan az ítélet: halál.
