Nem félek a haláltól. Nem ijeszt meg.
Halál idézetek
522 idézet
Nem egy elképzelt lehetőség az, hogy meghalunk, hanem ez maga a valóság, amely komolyságot ad egész életünknek. A húsvét ünneplése pedig rávilágít ennek a ténynek a mindenkori aktualitására.
A halál ünnepélyes pillanatában minden ember, még ha hirtelen is hal meg, meglátja az elmúlt életének egészét maga előtt felsorakozni, annak apró részleteiben. Egy rövid pillanatra a személyiség eggyé válik az egyéniséggel és a mindentudó Én-nel. De ez a pillanat elég, hogy megmutassa neki az okok egész láncolatát, amik működnek az élete folyamán. Úgy látja, és megérti önmagát, hogy milyen valójában, a hízelgés vagy önbecsapás díszítése nélkül. Olvassa az életét, úgy marad, mint egy néző, aki letekint a színtérre, amit épp elhagy, megérzi és megismeri minden őt ért szenvedés igazságosságát.
Nem tudom, miért, de nem érdekel a halál, nem félek tőle. Az érzésem bár szemben áll mindennemű intellektuális felfogással, mégis azt gondolom, hogy minden rendben lesz.
A halál bizonyossága az egyetlen vitathatatlan igazság, annak ellenére, hogy ezt a legnehezebb felfognunk, miközben oly könnyedén és gondolkodás nélkül fogadjuk el a különféle hazugságok tengerét.
Aki nem fél a haláltól, az nem fél a csendtől sem. A haláltól pedig azok nem félnek, akik pillanatról pillanatra a jelen teljességét élik.
Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.
Együtt töltött idő idézetek, Halál idézetek, Magány idézetek
Telente vasárnap a városban valami meghal,
nemcsak hogy meghal, de MEGHAL,
hallom, hogy elmegy, a hó ropog,
s nem veszik észre,
elsétál hózáporba és halálos télbe.
Azt mondják, mivel benne élünk az itthagyottak szívében, nem halunk meg. De ő a sírba tett téged, ezért én is oda teszem őt.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 7. (2015)
Arra kell törekednünk, hogy éljünk. Némelyek akkor kezdenek élni, midőn meg kell szűnniük. Némelyek előbb szűntek meg élni, mint élni kezdtek.
Ezért nem félünk mi az elmúlástól, ami nincs is, hiszen a nemzedékek tovább repülnek, és bennük mi is.
A halálnak van humorérzéke. Reménykedjünk, hogy a halottnak is van. Csak az életbenmaradottaknak nincs.
Nem a halál veszi el tőlünk azokat, akiket szeretünk; épp hogy megőrzi őket nekünk, tündöklő ifjúságukba zárva: a halál szerelmünk sója; az élet oldja fel a szerelmet.

















