Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.
A halál jelent-e valamit olyan embernek, aki nem is élt?
Értelmetlen úgy meghalni, hogy fel sem használtad az összes fegyveredet.
Telente vasárnap a városban valami meghal,
nemcsak hogy meghal, de MEGHAL,
hallom, hogy elmegy, a hó ropog,
s nem veszik észre,
elsétál hózáporba és halálos télbe.
A halál ad értelmet az életnek, a tudat, hogy egyszer eljön a vég, hogy kevés az időnk.
Élet értelme idézetek, Élet idézetek, Filmidézetek, Halál idézetek, Marvel-filmek idézetei
Azt mondják, mivel benne élünk az itthagyottak szívében, nem halunk meg. De ő a sírba tett téged, ezért én is oda teszem őt.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 7. (2015)
Arra kell törekednünk, hogy éljünk. Némelyek akkor kezdenek élni, midőn meg kell szűnniük. Némelyek előbb szűntek meg élni, mint élni kezdtek.
Ezért nem félünk mi az elmúlástól, ami nincs is, hiszen a nemzedékek tovább repülnek, és bennük mi is.
Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy még nem is éltél igazán.
A legrosszabb a halálban, hogy az élet megy tovább. Az időt nem érdekli az ilyesmi.
A halálnak van humorérzéke. Reménykedjünk, hogy a halottnak is van. Csak az életbenmaradottaknak nincs.
Nem a halál veszi el tőlünk azokat, akiket szeretünk; épp hogy megőrzi őket nekünk, tündöklő ifjúságukba zárva: a halál szerelmünk sója; az élet oldja fel a szerelmet.
Ahogy az öregek mondják: arra születtünk, hogy meghaljunk. Ez az élet része. Szóval mindenképpen benne van a pakliban és ezt egyáltalán nem bánom, nem sajnálkozom felette.
Már fiatal korunkban gondolni kell, hogy a halált semmibe vegyük; ezen felkészülés nélkül senki sem élhet nyugodt lélekkel. Mert hiszen bizonyos, hogy meg kell halni, és nem bizonyos, hogy épp a mai napon-e. Aki tehát a minden órában leselkedő haláltól retteg, hogyan tud kiegyensúlyozott lélekkel élni?
Tombolnak bennem az érzések. Erre az élményre a világon mindenkinek szüksége lenne. Alattad a vadító kékség, az élet, feletted már csak a végtelen feketeség terül el. Egyszerűen hihetetlen volt. Egy szempillantás alatt magad mögött hagyod a Földet, és csak a sötétség marad. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy talán a halál is hasonló lehet. Egy másodperc alatt elsötétül a világ, megszűnik a fény. Felfoghatatlan és hátborzongató.
– ámuldozott űrutazásáról Shatner
Általánosan elfogadott tény, hogy a harcos hitének ereje a halál kételyek nélküli elfogadásában áll.
A köztudatban az él, hogy a busi élet lényege a halálra való felkészülés. Pedig a halál nem csak a busik életére korlátozódik. Akár pap, akár nő, akár paraszt vagy akár alacsonyabb rangú is az ember, ugyanúgy lennie kell kötelességtudatának, ugyanúgy találkozhat a szégyennel, de ugyanúgy el kell fogadnia a halált is.
Rohan az idő. A kegyéből élők vagyunk egy darabig, értsd: vádlottak és elítéltek. Aztán meghalunk, de pár évig még jelen vagyunk azok számára, akik ismertek, hanem aztán hamarosan újabb változás jön: a halottakból rég halottak lesznek, senki nem emlékszik már rájuk, elnyeli őket a semmi; csak a ritka kevesek nevét őrzi az emlékezet, de mivel minden hiteles tanú, minden valóságos emlék kivész, bábokká változnak…
A gyógyulás néha fájdalmasabb a haldoklásnál.