Nem mi vetünk véget a háborúnak, a háború fog végezni velünk.
Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magunkat.
A háború célja nem az, hogy meghaljunk a hazánkért, hanem hogy elérjük, hogy ellenségünk tegye meg ugyanezt.
Nem dicsőség a gyilkolás, nem büszkeség a rombolás. Semmi jó nincs a háborúban. Kivéve a végét.
Bolond és helytelen elesett katonáinkat gyászolni. Inkább meg kellene köszönnünk Istennek, hogy mennyien élünk még.
Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.
A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél.
Ahogy mindenki tudja, Isten a nagy hadseregek mellett van, a kicsikkel szemben.
A történelem nagy kérdéseit nem határozatokkal, hanem vassal meg vérrel döntik el.
Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak.
A béke disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.
A háború ezer veszélye eltarthat három századig, nyersz dél felé, veszítesz éjjelen. Az ember végül csak veszít. Kabátja rongyos, nadrágja keshedt, lopják a zsoldját főkutyák, de csoda végül mindig eshet. Haladjunk hát rendbe csak tovább! Új tavasz jön, zöldül a fű, friss zöld borul a hantra már, de aki még nincs föld alatt, kapcát cserél és talpra áll.
Jó lenne, ha azok, akik oly könnyelműen elindítanak egy háborút, és oly könnyedén dobnak le bombákat, eszükbe vésnék: legfőképp a gyerekek azok, akiknek egy életen át küzdeniük kell a következményekkel.
A háború folyton új fegyverek bevetését igényli, a régiek egyidejű lecserélésével. A háború újjáépítést jelent, de csak a rombolás után.
Mikor az első golyó elsuhan a fejed felett, a politika egyenesen az ablakon repül ki.
Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi
bátran, s ott esik el védve hazája rögét.