A háború nem ismer családi kötelékeket, se baráti érzelmeket.
Háború idézetek
A stratégák hadseregüket mindig hajlamosak az előző háborúra felkészíteni, kiváltképp, ha abban győztek.
Bármennyit is gondolkodtam utólag a háború alatt folytatott politikánkon – és erre bőven volt alkalmam német „díszfogságom” idején, valamint az amerikai táborokban és végül ma is tartó emigrációs életemben, – semmiképpen sem juthattam arra a gondolatra, hogy mi lényegesen másként cselekedhettünk volna, mint ahogyan a valóságban eljártunk. Józan ítéletű ember nem vitathatja, hogy mindenképpen ugyanaz lett volna sorsunk; hiszen végül a lengyelek és csehek is ugyanúgy jártak, mint a magyarok, románok és bolgárok, akik, bár egymástól eltérő mértékben, részt vettek a háborúban Hitler oldalán.
Ez a háború nem olyan, mint az eddigiek: aki a hadseregével behatol egy területre, az ott érvényre juttatja a maga társadalmi rendjét.
Azt akarják, hogy egyezségbe bocsátkozzam velük. Nem teszem. A háború, az háború.
Az egész világ szeme rátok szegeződik, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramiabandáját meg tudja semmisíteni.
Jobb szeretnék egy német zászlóaljat magam előtt, mint egy franciát a hátam mögött.
A négereknek igenis megvan az okuk arra, hogy bojkottálják a hadba vonulást. Miért menjünk el valahova, hogy meghaljunk egy olyan demokráciáért, amely egy, néhány órája partra szállt fehér bevándorlónak több jogot biztosít, mint a négyszáz éve véres verejtékkel szolgáló négernek?
Nem akarok harcolni. De ölbe tett kézzel várni az elkerülhetetlent még rosszabb.
A két világháború átrajzolt egy egész kontinenst, az ilyesmit nem lehet elfelejteni. A délszláv háború következményeit generációk nyögik majd, az ilyen háborúk istenigazából nem érnek véget soha.
Nem kezdhetsz háborút, ha nem tudsz az ellenséged szemébe nézni.
Forró nyár volt, s hosszú útra mentek,
Trombita szólt, és harci dob pergett.
Büszke zászlók a szélben táncra keltek,
Nem tudhatták, vesztükbe menetelnek.
Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.
Ha valaki a háborúban a saját eszközeivel nem tudja legyőzni az ellenfelét, annak el kell sajátítania egy, az ellenfélhez hasonlító taktikát.
Amíg az ember állatokat gyötör, kínoz és üt agyon, mindaddig lesznek háborúink. Ha mi magunk meggyilkolt állatok élő sírjai vagyunk, akkor hogyan várhatunk el ideális állapotokat ezen a világon?
